Gödi körkép 1999. november 3.

TESTVÉRVÁROSUNKBAN

Amikor befizettem a polgármesteri Hivatal pénztárába az útiköltséget, még nem sejtettem, milyen gyönyörû öt nap elé nézek. Jóllehet Párizsban, az átszállásnál és itthon is borongós õszi idõt hagytunk magunk mögött, a 11 fõs csapatunk október 5-én verõfényes napsütésben landolt Marseille-ben.
Azon a vidéken nem ritka vendég a napsugár. Az útikönyvek szerint, az év 365 napjából 300 napsütéses. És a napsugár útitársunk maradt, csak úgy, mint Georges Pons és asszisztense, Michele Bardot. Bárhová vittek is bennünket, mindenütt rendkívül barátságos fogadtatásban volt részünk.Azt mondját, azon ritka alkalmakkor, amikor a franciák azt szeretnék, hogy szeressék õket, provençalnak próbálják kiadni magukat, azaz kedélyes, nagylelkû fickónak, tele színes, kellemesen hangzó fecsegéssel. Nos, nekünk ez jutott.
A kedélyes provence-iak és a nyugtató, gyönyörû táj, a jó illatú Provance, ahol szabadon árad a levendula, a vad rozmaring, a kakukkfû, a zsálya, a tárkony, a majoranna és a csombor. Elég csak beszippantani a levegõbe, kitekinteni az olajfákkal, szõlõültetvényekkel és mandula lugasokkal tarkított dombokra, s máris jókedvre derül az ember. Nem szólva arról, amikor a fenyõk és ciprusok között az azúrkék tengert megpillantja az utazó és beleszippanthat a sós levegõbe.Alighogy beszállásoltunk a Delta Hotelbe itt szállnak meg rendszerint a Marignane-ba látogató gödiek , elõállt sofõrünk, Renè és a több száz éves városházára szállított bennünket.
Számos képviselõ és városi elõljáró gyûlt össze fogadásunkra. Tiszteletünkre felhangzott Göd-Marignane testvérváros himnusza, a helyi fúvószenekar elõadásában.Bognár Lászlót, Dégi Attilát, Pleszel Viktóriát, Traupert Imrénét és Zahorán Sándort, mint régi jó ismerõst fogadták többen, hiszen õk nem elõször jártak Marignane-ban.
Az ünnepélyesség megõrzése mellett, a protokoll legkellemesebb és legoldottabb formáját ismerhettük meg.Georges Pons, a Nemzetközi Cserekapcsolatok Intézetének vezetõje köszöntötte küldöttségünket, hangsúlyozva, hogy bár egy évvel ezelõtt új vezetõség került Göd élére a polgármester és az új képviselõk személyében , a testvérvárosi viszony nem lazult és sikerült a két város kapcsolatát minden politikai nézeten felülemelni.
Nagyon fontos mondta , hogy mindkét fél további erõfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy ez ne változzon a jövõben sem. Ezért is tanul egy lelkes kis csoport magyarul Marignane-ban, Gergelik Csilla 10 éve ott élõ honfitársunk közremûködésével. Pons úr két város, két ország, két nép szövetségének tekinti ezt a kapcsolatot.
A polgármester, Daniel Simonpieri, az elõtte szólót megerõsítve elmondta, hogy két éve, 1997. április 23-án szentesítették a két város közötti törvényes kapcsolatot a barátság jegyében. Köszönet érte Georges Ponsnak, Bognár Lászlónak, Ilyés Gizella alpolgármesternek aki a testvérvárosi kapcsolat ápolásának és fenntartásának a magyarországi felelõse , valamint a gödi mûvészeknek és vállalkozóknak. Simonpieri úr beszélt arról, hogy a németországi Wolsburggal is hasonló kapcsolatot szeretne kialakítani.
A cél a hivatalos kapcsolattartás mellett, a polgárok kölcsönös látogatása.Ilyés Gizella a küldöttség vezetõjeként elmonta, hogy nem a politika, hanem a sport, a mûvészetek és egyéb téren kívánatos a kapcsolattartás. Majd bemutatta a magyar küldöttség tagjait: a fent említetteken kívül Soós Katalint, Cseri Tibor aljegyzõt, dr. Megyeri Csaba ügyvédet, Marinkás Árpádnét, az adóosztály vezetõjét.
A kölcsönös ajándékozásokat követõen a polgármester figyelmeztetett bennünket, hogy Georges Pons és csapata olyan programot dolgozott ki számunkra, amellyel emlékezetessé kívánják tenni látogatásunkat. Nem csalódtunk. Úti beszámolónkat a 10-11. oldalon és következõ számunkban is folytatjuk.r.k.

TESTVÉRVÁROSUNKBAN

Amikor befizettem a polgármesteri Hivatal pénztárába az útiköltséget, még nem sejtettem, milyen gyönyörû öt nap elé nézek. Jóllehet Párizsban, az átszállásnál és itthon is borongós õszi idõt hagytunk magunk mögött, a 11 fõs csapatunk október 5-én verõfényes napsütésben landolt Marseille-ben. Azon a vidéken nem ritka vendég a napsugár. Az útikönyvek szerint, az év 365 napjából 300 napsütéses. És a napsugár útitársunk maradt, csak úgy, mint Georges Pons és asszisztense, Michele Bardot. Bárhová vittek is bennünket, mindenütt rendkívül barátságos fogadtatásban volt részünk.

Azt mondját, azon ritka alkalmakkor, amikor a franciák azt szeretnék, hogy szeressék õket, provençalnak próbálják kiadni magukat, azaz kedélyes, nagylelkû fickónak, tele színes, kellemesen hangzó fecsegéssel. Nos, nekünk ez jutott. A kedélyes provence-iak és a nyugtató, gyönyörû táj, a jó illatú Provance, ahol szabadon árad a levendula, a vad rozmaring, a kakukkfû, a zsálya, a tárkony, a majoranna és a csombor. Elég csak beszippantani a levegõbe, kitekinteni az olajfákkal, szõlõültetvényekkel és mandula lugasokkal tarkított dombokra, s máris jókedvre derül az ember. Nem szólva arról, amikor a fenyõk és ciprusok között az azúrkék tengert megpillantja az utazó és beleszippanthat a sós levegõbe.

Alighogy beszállásoltunk a Delta Hotelbe – itt szállnak meg rendszerint a Marignane-ba látogató gödiek –, elõállt sofõrünk, Renè és a több száz éves városházára szállított bennünket. Számos képviselõ és városi elõljáró gyûlt össze fogadásunkra. Tiszteletünkre felhangzott Göd-Marignane testvérváros himnusza, a helyi fúvószenekar elõadásában.

Bognár Lászlót, Dégi Attilát, Pleszel Viktóriát, Traupert Imrénét és Zahorán Sándort, mint régi jó ismerõst fogadták többen, hiszen õk nem elõször jártak Marignane-ban. Az ünnepélyesség megõrzése mellett, a protokoll legkellemesebb és legoldottabb formáját ismerhettük meg.

Georges Pons, a Nemzetközi Cserekapcsolatok Intézetének vezetõje köszöntötte küldöttségünket, hangsúlyozva, hogy bár egy évvel ezelõtt új vezetõség került Göd élére – a polgármester és az új képviselõk személyében –, a testvérvárosi viszony nem lazult és sikerült a két város kapcsolatát minden politikai nézeten felülemelni. – Nagyon fontos – mondta –, hogy mindkét fél további erõfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy ez ne változzon a jövõben sem.

Ezért is tanul egy lelkes kis csoport magyarul Marignane-ban, Gergelik Csilla – 10 éve ott élõ honfitársunk – közremûködésével. Pons úr két város, két ország, két nép szövetségének tekinti ezt a kapcsolatot. A polgármester, Daniel Simonpieri, az elõtte szólót megerõsítve elmondta, hogy két éve, 1997. április 23-án szentesítették a két város közötti törvényes kapcsolatot a barátság jegyében. Köszönet érte Georges Ponsnak, Bognár Lászlónak, Ilyés Gizella alpolgármesternek – aki a testvérvárosi kapcsolat ápolásának és fenntartásának a magyarországi felelõse –, valamint a gödi mûvészeknek és vállalkozóknak. Simonpieri úr beszélt arról, hogy a németországi Wolsburggal is hasonló kapcsolatot szeretne kialakítani. A cél a hivatalos kapcsolattartás mellett, a polgárok kölcsönös látogatása.

Ilyés Gizella a küldöttség vezetõjeként elmonta, hogy nem a politika, hanem a sport, a mûvészetek és egyéb téren kívánatos a kapcsolattartás. Majd bemutatta a magyar küldöttség tagjait: a fent említetteken kívül Soós Katalint, Cseri Tibor aljegyzõt, dr. Megyeri Csaba ügyvédet, Marinkás Árpádnét, az adóosztály vezetõjét.

A kölcsönös ajándékozásokat követõen a polgármester figyelmeztetett bennünket, hogy Georges Pons és csapata olyan programot dolgozott ki számunkra, amellyel emlékezetessé kívánják tenni látogatásunkat. Nem csalódtunk. Úti beszámolónkat a 10-11. oldalon és következõ számunkban is folytatjuk.

r.k.

Provence-i cégek

Vendéglátóink gondoskodtak róla, hogy megismerjük a vidék legjellegzetesebb vállalkozásait. Mindhárom famíliában a harmadik, sõt van, ahol a negyedik nemzedék viszi tovább a nagypapa "örökét" a szó kézzelfogható értelmében is. És bár tökéletesen eltérõ a három vállalkozás jellege, egyvalami közös bennük: egyikük sem egy év alatt kívánt meggazdagodni. Évtizedek óta rengeteg, munkával, nagy odafigyeléssel tisztes megélhetést biztosítanak maguknak és utódaiknak.

Calisson kóstoló

A többek között a nyári fesztiváljairól híres, egykori római városkában, Aix-en-Provence-ban lévõ édességgyárban készül a kedvelt helyi különlegesség, a calisson. Alapanyaga: õrölt mandula, narancshéj és kandírozott sárgadinnye. Az édességet 1474 óta gyártják. Az általunk látogatott üzem családi vállalkozás, ahol a harmadik generáció szinte ugyanazzal a technológiával készíti a népszerû csemegét, szigorú egészségügyi elõírások mellett, melyek alól – a fenti kép tanúsága szerint – mi sem mentesültünk. Karácsony közeledtével 80 idénymunkás, egyébként 14 állandó dolgozó keveri és csomagolja a nugátot. Naponta egy tonna mandulát dolgoznak fel - nem véletlenül, hiszen Provence jellegzetes, kedves lankái megannyi mandulaligettõl pompáznak. Aix-en-Provence-ben 7, Franciaországban 20 calisson és nugát üzem mûködik. Az általunk látogatott termékeinek 50 százalékát Provence-ban értékesítik, de a calisson gyár saját kis boltjában is kapható édesség, melybõl vendéglátóink, Pons úr és asszisztense, Michele Bardot jóvoltából kóstolót kaptunk. A kis üzletben százéves formázó gépek láthatók, melyek szinte alig különböznek a maiaktól, kivéve az emberi test magasságához igazított méretüket, mely azt bizonyítja, hogy több mint 18 cm-rel magasabb gépeken dolgoznak a nõk, mint anno. (Úgy látszik a nõi egyenjogúságnak köszönhetõen nemcsak a férfiak szemében nõttek a gyengébbik nem képviselõi, hanem teljes fizikai valójukban is.)

Bikakeresztelõ

A Camargue terület, a Rhône deltavidéke, Arles-tól délre, a franciák számára olyasmit jelent, mint nekünk a Hortobágy vagy Bugac. Ám itt a tengerközelben, és a sós tavak körül mocsaras a táj. (Ezt a szúnyogok népes hada is emlékezetünkbe véste.) A Camargue síkságán a bikaviadalokra szánt bikák manade-jai legelnek, csakúgy, mint a híres szürkelovak - amelyek a néphit szerint a szaracénok uralma alatt honosodtak meg. A Camargue területe mintegy 70000 hektár. Ebbõl 80 hektárt mondhat magáénak Albert Chapelle és családja.

Leánya, Nadine idegenvezetõként kalauzol és mesél munkájukról, a hagyományokról, a bikákról. Felesége pedig a konyháért, a vendéglátásért felel.

Albert Chapelle mindössze 21 évesen alapította a telepet. 1969-70-ben a legjobb francia lovas cím birtokosa volt és 15 éven át spanyol és francia arénákban dolgozott mint lovas, fontos szerepet játszva a bikaviadalok forgatókönyvében. Ma már csak tenyésztéssel foglalkozik. Ottjártunkkor 240 bikájáról gondoskodott farmján. A tenyésztésnél lényeges szempont, hogy a bika szarva felfelé álljon, mivel a szarvak hegyére itt védõgömböt tûznek, hogy ne öklelje halálra az ügyetlen viadort. Ellentétben a spanyol Fiesták véres látványosságaitól, ezen a vidéken a bikát nem szabad megölni. A bikáról kokárdákat kell levenni, akinek sikerül 2000-5000 frank közötti pénzjutalomban részesül. Azok a példányok, amelyek nem alkalmasak az arénabeli szereplésre, négy-öt évesen a vágóhídon végzik. Van olyan jószág is, amelyik annyira a Chapelle család szívéhez nõ, hogy nem válnak meg tõle. Jelenleg a legidõsebb bikájuk 22 esztendõs, de volt már 30 éves állatuk is.

Amikor a növendék bika eléri az egy éves kort, a XVII. századból eredõ szertartás szerint megkeresztelik, illetve bélyeget sütnek a bal hátsó combjára. Látogatásunk során mi is szemtanúi lehettünk ennek a célszerûen nyilvántartási-, egyébként pedig turista látványosságnak számító mûveletnek. A billog a ménes gazdájának kezdõbetûje - a mi esetünkben C.A.

(A nagyobb nyomaték és a pontos nyilvántartás kedvéért, a fekete bikák a fülükön viselnek egy fémbe ütött négyjegyû számot is.) Tûzrakással kezdõdik a ceremónia. Amíg átforrósodik a billogozó vas, 4 lovas tereli a mintegy 70 kilós állatot a tett színhelyére. (Mint megtudtuk egy újszülött bika 12-14 kg-ot nyom.) Minden ménesnek saját szín-összeállítású kokárdája van. Albert Chapelle tanyáján ötven éve a kék, zöld, sárga, piros színek dominálnak. A kék a közeli Földközi-tengert, a zöld a legelõt, a sárga a napot, a piros pedig a szívet szimbolizálja. És azt, - mint Albert Chapelle mondta -, ahogy a Camargu-i bikák és lovak vére összeköt bennünket.

Lovasok kísérik a zabolátlan 40 km/óra sebességgel vágtató "ifjút". Lasszóval befogják, földre teperik, megbéklyózzák a lábait, majd fülébõl levágnak egy darabot, melyet - nem tudni miért - 40 napig sóban kell tárolni. A kést, amivel a mûveletet elvégezték, a földbe szúrják úgy, hogy a kés nyele és a késre dobott kalap eleje, a tenger felé néz. Ezután ráégetik a billogot a megkötözött bika bal hátsó combjára. A keresztszülõk, a bélyegezés elõtt megsimogatják a rémült jószágot, a végén pedig lesimítják róla a megpörkölt szõrt, majd kiszabadítják, és útjára engedik. A szabadságát visszanyert jószág, önfeledten száguld el keresztelõje színhelyérõl, ahol a keresztanya viszszaadja a földön fekvõ kalapot a billogozó lovasoknak, a keresztapa ugyanakkor a földbõl kihúzott kést nyújtja át. Ekkor a szertartás végzõi és nézõi is, az égre emelik tekintetüket, a halottakra gondolva.

Ezt a bikát, a keresztmamáról, Traupert Imrénérõl, Annának nevezték el, a keresztapa szerepe Dégi Attilának jutott. Õk õrzik, az állítólag szerencsét hozó fül darabját. A szertartást egy idõsebb bika zárja. Ezúttal a négyéves Keksz feladata volt a hamu elkaparása. Az érzékeny hallású, idomított állat vezényszavakat ért és hajt végre. Õ is a show szereplõje. Október végéig naponta turistacsoportok szemtanúi a - fõszezonban 12-20 lovas közremûködésével zajló - nem mindennapi látványosságnak, mely után az állatok közvetlen közelében lévõ étteremben - ez csak a Chapelle család privilégiuma - étkezhetnek a vendégek, természetesen marhasültet. Többek között nekünk is ezzel kedveskedtek.

Bor és olaj

A legnagyobb provencei-i élvezetet a csodálatos táj nyújtja. A dombokon lapuló kis szõlõültetvényeket a csavartágú olajfák és mandulaligetek váltják, amerre a szem ellát. Ilyen vidéken szeli autóbuszunk a kilométereket, mígnem egy jóállapotban lévõ, de koros épület elõtt megállunk. Chateau Virant. Ez is családi vállalkozás. Kedves, feketeszemû asszony fogad és vezet bennünket a bor- és olajbirodalomban. A nagyapjának köszönhetõen 100 hektáron borszõlõt, 20 hektáron olívát termesztenek. Cheylan Père és fiai – áll borosüvegeik címkéjén. Ez az egyetlen olyan vidék Franciaországban, ahol egyazon területen olívát és szõlõt is mûvelnek. A hölgy férje, fia és lánya is a gazdaságban dolgoznak.

A családtagokon kívül, 20 alkalmazott tevékenykedik a patika tisztaságú, gépesített üzemben. Elkél a dolgos kéz, hiszen a szõlõ szüretet november december hónapban az olíva betakarítás követi. Ilyenkor hatalmas textil lepetõket terítenek az olykor száz éves olívafák alá, majd óriás méretû fésûhöz hasonló alkalmatosság segítségével, kézzel szedik a bogyókat. 100 tonnából 25 ezer liter olajat nyernek, rendkívül szigorú higiéniai és biztonsági elõírások betartása mellett. Az olajmalomban hideg eljárással préselik az aranysárga olívaolajat, melyet helyben palackoznak és értékesítenek, csakúgy, mint az olajbogyót és a maguk termelte bort. Többnyire franciaországi éttermek a vevõik, de exportálnak Japánba és az Egyesült Államokba is. Az olajfák –15°C fokig bírják a hideget. Ám 1929-ben és 56-ban a teljes ültetvény lefagyott. A francia állam komoly támogatást nyújtott ekkor a környék gazdáinak a termelési ág megõrzése érdekében. Nagyobb fagy után tíz év szükséges, hogy újra termõvé váljanak a fák.

Borgazdaságból nem távozhat a látogató borkóstolás nélkül. A háziasszony apró falatokra vágta a jellegzetes hosszú francia kenyeret a baguette-t és ezt mártogattuk különbözõ ízesítésû - fokhagymás, csípõs - olajba, közömbösítve a különbözõ borok ízét. Készséggel kóstolgattuk a csodálatos aromájú provence-i vörös- és fehérborokat, no meg a rosé-t.

r.

Látogatóban Marignane polgármesterénél

– Mivel foglalkozott, mielõtt polgármester lett?

– Pénzügyi szakember vagyok, bankban dolgoztam és ez esetemben csak elõnyt jelent, hiszen a település gazdasági életét, financiális helyzetét is ismernem kell, ahhoz, hogy annak mûködése zavartalan legyen. Egyébként tíz éves koromtól élek Marignane-ban és mindig is érdekelt a város sorsa. A tanulás mellett, mint fiatalember sokat sportoltam, 17 évig kézilabdáztam. Harminc éves korom óta érdekel komolyabban a politika. Ami nálunk nem egyszerû dolog. Bizonyára önök is ismerik a rólunk szóló mondást, „hogy lehet egy olyan országban irányítani, ahol csak sajtból több mint, 250 féle van?” De félre téve a tréfát, tudni kell, hogy Franciaország közigazgatási rendszere elég bonyolult. A megyék, kantonok, régiók, prefektusok hierarchiájával nem akarom untatni. Közvetlenül a régiók támogatják az egyes települések mûködését.

– Hány lakosa van az önök településének, Marignane-nak?

– Egészen friss adattal szolgálhatok. Az idei népszámlálás szerint Marignane lakóinak száma 33 027 – és ebbõl 10 magyarul tanul – fûzte hozzá a polgármester mosolyogva.

– Mibõl élnek itt az emberek?

– A város Európa legnagyobb helikopter gyárát mondhatja magáénak. Az Euro Copter gyártja többek között a nevezetes katonai harci gépeket, a „tigriseket”. A lakosság foglalkoztatásában elsõ helyen a 6500 fõt foglalkoztató gyár áll, második munkalehetõséget a repülõtér nyújtja, hiszen Franciaország második legnagyobb városának, Marseille-nek a repülõtere Marignane-ban van. Sokan dolgoznak a szomszédos Berre-tó partján lévõ olajfinomítókban, sólepárlókban, és természetesen a 12 km távolságra fekvõ Marseille-ben. A földközi-tengeri kikötõváros környékén 21 település agglomerációs uniót hozott létre és 2000-ben közösen kezdjük meg egy óriási terv megvalósítását. Többek között ipari körzetet létesítünk, 200 vállalattal. Nagy örömömre Marseille polgármestere szoros együttmûködést mutat ebben a munkában.

– Az ipar után váltsunk néhány szót a kultúráról.

– Városunkban 24 általános iskola és óvoda mûködik. A közép- és felsõfokú képzésre Aix-en-Provence-ban, illetve Marseille-ben van lehetõségük fiataljainknak. A marignane-i polgárok aktív kulturális életet élnek, ha nem is annyira, mint a nyári zenei fesztiválok tömegét rendezõ Aix-en-Provence lakói. Állandó színházi társulatunk ugyan nincs, de a Kisherceg írójának Saint-Exupéry-nek nevét viselõ rendezvényházban 7-800 színház és hangverseny bérletet adnak el évente. Komoly képzõmûvész kör mûködik Marignane-ban, amit a korábban itt járt gödi mûvészek is tanúsíthatnak.

– Ha három kívánságát egy jó tündér teljesítené, mit kérne tõle?

– Teljes foglalkoztatottságot, ne legyenek munkanélküliek. Sikerüljön megtalálni az anyagi fedezetét a lakosság élettér javításának. Ne legyen akadálya annak, hogy az embereket intellektuális módon tisztességessé tegyük.

– Kívánom, hogy váljon valóra a három kívánság.

Még több alkalommal találkoztunk a polgármesterrel, aki mellõzve minden protokollt, mindannyiszor rendkívül oldottan és barátságosan fogadott bennünket. r.

Ünnepi hétvége avatásokkal

Megvalósult álmok

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója Gödön, az avatások jegyében telt el. Már az ünnep elõestéjén, október 22-én új óvoda átadására gyûltek össze kicsik és nagyok a Lenkey utcában. Vasárnap, október 24-én délelõtt szintén Felsõgödön, új gyógyszertár felépültének örülhettek a megnyitóra érkezõk. Ugyanezen nap délutánján pedig, az alsógödi református templom felszentelésére került sor.

A kicsikért

"…az élet legfontosabb szakasza nem a fõiskolai évek, hanem az elsõ szakasz: születéstõl hatéves korig." - Maria Montessori gondolatait olvasva a Lenkey úti óvoda egyik csoportszobájának ajtaja fölött, egyidejûleg körülnézve a megújult óvodán, nem lehet kétségünk afelõl, hogy az itt dolgozók komolyan veszik a neves olasz pedagógus szavait.

Az egykori Lenkey úti iskola átalakításával most már közel duplájára nõtt az a terület, ahol az óvodások mozoghatnak. A József utcai óvodából áthozott három csoporttal együtt, 348 csemete vette birtokba 26-án a megújult három épületbõl álló egységet, 46 felnõtt irányításával. A 29 óvónõ, 14 dajka, egy logopédus, két konyhai dolgozó és egy, az adminisztrációt ellátó munkaerõ fáradozik nap, mint nap azon, hogy az apróságok jól érezzék magukat, és szüleik nyugodtan dolgozzanak.

Mint Feszler Gézáné, az óvoda vezetõje elmondta, a bõvítéssel egy csoportszobán belül, vizuális-, zene-, természetsarok berendezésén keresztül az egyéni differenciált nevelés is megvalósítható. Nagy súlyt fektetnek a mûvészetek korai megismertetésére. Terveik szerint, minden évszakban, más mûfajban alkotó képzõmûvész munkáit állítják ki. Most Mág Tamás festõmûvész képeit láthatják a gyerekek.

Az átadást megelõzõ napokban egy emberként dolgozott az óvoda minden dolgozója, hogy minél szebb és barátságosabb legyen a kicsinyek második otthona. Rengeteg ötlettel rendezték be a termeket, az új fürdõszobákat. Következõ sürgetõ feladat, az udvar lakhatóbbá, élhetõbbé tétele, melynek elsõ lépése a faültetés, parkosítás lesz. Ebben számítanak a szülõk és a város polgárainak segítségére is.

Csányi József vállalkozó most sem érkezett üres kézzel. Nagydoboz játékkal lepte meg az óvodásokat. Az egykori képviselõ elmondta a Gödi Körképnek, hogy négy évvel ezelõtt ilyennek álmodta az óvodát. Az álom valóra vált.

Szegedi Sándor, mielõtt átvágta az óvoda új szárnyába vezetõ ajtó elõtti nemzeti színû szalagot, avató beszédében többek között kifejtette, hogy a felnövekvõ nemzedéktõl nem szabad sajnálni a pénzt és a munkát. "Az óvodában kell megtenni az elsõ lépéseket az Európába vezetõ úton. Ennek érdekében aprópénzeinket és apró épületeinket össze kell tolni." A Lenkey úti óvoda bõvítése és megújulása is egy állomás abban a folyamatban, melynek elsõ stációja a Németh László Iskola bõvítése és a tornacsarnok felépülése volt. Ezt követi jövõre a Huzella Tivadar Általános Iskola tanteremszámának növelése.

A szülõkkel, gyermekeikkel és vendégekkel zsúfolt óvoda megnyitóján Kecskés Éva miniszteri tanácsos és Kiss Péter, Pokorni Zoltán oktatási miniszter üdvözletét tolmácsolva kívántak sok sikert az új létesítményhez.

Töröm, töröm a mákot, sütök vele kalácsot… hangzott a versike, melyet sok más mondóka és játék követett. Nagy gonddal és szeretõ odafigyeléssel betanított mûsorral kedveskedtek a gyerekek a vendégeknek.

Az egészségért

Az elsõ gödi patika 1917-ben nyílt meg Segítõ Mária nevét viselve. Az államosítás 1951-ben érte utol. A pártállamban két gyógyszertár mûködött, egy felsõn és egy alsón, Melyek a rendszerváltozás után, a privatizációnak köszönhetõen magánkézbe kerültek. Jelenleg az Inczeffy patikával együtt, három privát üzemeltetésû gyógyszertár mûködik városunkban, melybõl vasárnap óta kettõ már magántulajdon.

Fuss Endréné, gyógyszertár tulajdonos és vezetõ álma is valóra vált ezen a hétvégén, amikor kedves, formaságoktól mentes összejövetelen sajátjaként nyithatta meg, az édesapjáról elnevezett Császi patikát a Duna utcában. Október 26-tól a megszokott felsõgödi gyógyszertárral szemben kereshetik a vevõk orvosságaikat.

A Fuss család 1985 óta él Gödön. Az új gyógyszertárnak otthont adó egykori lakóház gyermekeik ingatlana. Családi vállalkozás ugyan, magán patika, de mint Fuss Endréné hangsúlyozta, a városért, a város polgáraiért készült. Az elegáns, ízlésesen berendezett gyógyszertárhoz az építési engedélyt Göd várossá válásának napján, július 1-én kapta. Építõmérnök lánya és a Pharma-szervíz segítségével igyekezett a városi ranghoz méltó gyógyszertárat kialakítani és berendezni. A minõségi munkával felépült gyógyszertár zökkenõmentesen vette át a szemben lévõ patika funkcióját, ahol a jövõben 3 gyógyszerész, két asszisztens áll a vevõk rendelkezésére. Bár feltöltött gyógyszerkészlet várja a vevõket, a megszokott nyitva tartási idõben, - tehát 8-19 óráig, illetve szombaton 8-12-ig -, bármilyen rendelést teljesíteni tudnak 24 órán, különlegesen sürgõs esetben pedig 2 órán belül. Az új patika tõszomszédságában novemberben – az egykori garázsból kialakított – gyógynövény és természetgyógyász szaküzlet nyitja meg kapuit.

A tulajdonossal, családjával, alkalmazottaival együtt örült az új létesítménynek Szegedi Sándor polgármester, a köszöntõ szavakat mondó Ilyés Gizella alpolgármester, és a gödi orvosok - sajnálatos módon mindössze hárman.

A polgármestertõl megtudtuk, hogy a város tulajdonában lévõ régi gyógyszertár épülete nem marad üresen a jövõben. Ideiglenesen a Családsegítõ Szolgálat otthonává válik. r.

Ferdítések 56 ürügyén Gödön

Már a meghívásnál baj volt. Nem volt rajta: ünnepi beszédet mond... De nem itt kezdõdött. Ott kezdõdött, hogy én, mint – úgy gondolom – a város egyik hiteles 56-os elítéltje, elõzetesen megbeszéltem a fõszervezõvel, hogy ha a program összeállítására került sor, részt szeretnék venni. Micsoda kívánság?! Jó, volt a válasz, ha visszajövünk a testvérvárosi látogatásból, még lesz idõ a programot összeállítani. Ugyanis én felajánlottam, ha kell én tudok hiteles ismert 56-os személyt hívni. Mikor visszaérkeztünk, már hétfõn reggel kerestem a fõszervezõ nõt, aki közölte, már késõ, minden össze van állítva. Ünnepi beszédet mond .... egy képviselõtársam. Erre én azt mondtam, ha õ mondja az ünnepi beszédet, a helyi 56-os POFOSZ tagok távol fognak maradni, és ünnepelhetnek 56-os ünnepet 56-osok nélkül. Ez úgy látszik hatással lehetett a hölgyre, mert megállapodtunk egy történész személyében. Végül is ez a történész nem jött el, így a polgármester mondta a beszédet, ami eléggé jóra sikeredett. Utána kezdõdött a mûsor, elõször egy ismeretlen Zorán dal szólt, utána Koncz Zsuzsa, majd megint Zorán és végül a változatosság kedvéért ismét Koncz Zsuzsa. Többen már egy hivatalos idegen szellemû párt propaganda esten kezdtük magunkat érezni, aztán jött a színpadról, amit a fiatalok nagyon szépen, õszintén adtak elõ, nem õk a hibásak, hogy a szöveg összeállítójának a forradalom fosztogatást jelentett. Aztán jött, hogy a Kilián laktanya parancsnoka milyen nagy forradalmár volt. De senki egy szóval sem említette meg városunk díszpolgárának Iván Kovács Lászlónak a hõstetteit és a Corvin közieket.

Az én bajom az ünnepséggel az, hogy sajnos itt Gödön is ugyanaz a történelem hamisítás folyik, mint országszerte, amit a hiteltelen emberek, és 56-ot és 56 igazi szellemét letagadják, elferdítik és a saját 56-os verziójukat hangoztatják az újságokban, TV-ben, rádióban, mert sajnos még most is az õ kezükben van. De a történelem nem kívánság mûsor, õk csak szerették volna, ha így történt volna. A „fosztogatásról” csak annyit, hogy a mûsor írójának nem kellett volna mást tennie, csak nézni a TV-t, ahol elmondják, hogy a világ talán legtisztább forradalma volt, mert az utcákon nyitott dobozokban gyûjtötték a pénzt az elesettek és családok javára. Ha fosztogatásról lehetne szó, azt esetleg a beözönlõ ázsiai horda tagjai követték el, akik ilyet soha nem láttak. Maléterrõl a hõs kommunista katonáról csak annyit, hogy 4-5 napig lövette a szemben lévõ Corvin közt, ahol akkor a gödi Iván Kovács László volt a parancsnok, és ennek a Kiliánból jött támadásnak nagyon sok fiatal magyar forradalmár esett áldozatul. A zenérõl most nem beszélek külön, tudjuk róluk, hogy hová tartoznak. Ha ez így megy tovább, valóban csak az idõ múlását kell várni, mert a már nem fiatal 56-os forradalmárok között is megteszi a természet a dolgát, és az itt maradt túlélõknek azt hazudhatnak a mi szent 56-os forradalmunkról, amit akarnak. De míg vagyunk, figyelünk, hogy helyettünk tisztességes fiatalok vigyék tovább 1956 igazi szellemét és a lyukas zászlót.

Zahorán Sándor
56-os elítélt, képviselõ

Ünneprontás ellen

Már a meghívás elõtt baj volt. A fenti sorok írója – „a város egyik hiteles 56-os elítéltje” (aki körülbelül 14 éves lehetett 1956-ban – a szerk.) a testvérvárosi látogatás során Marignane-ban jelezte: hazaérkezésünket követõen lead egy írást a Gödi Körképnek október 23-ra. Mint felelõs szerkesztõ kértem, ne tegye. Az ünnep méltatását megteszi számos, lapunknál erre hivatottabb hazai sajtótermék, elsõsorban az országos napilapok. A Gödi Körkép, mint a helyi önkormányzat lapja – többször leírtuk már, és ezúttal újra hangsúlyozzuk –, a helyi eseményekrõl tájékoztatja a gödieket, és nem politizál. Az elmondottak ellenére megérkezett a szerkesztõségbe 5 sûrûn gépelt oldal Zahorán Sándor aláírásával. A fent leírtak és terjedelme miatt sem került közlésre. Október 23. mégis ránk virradt.

A József Attila Mûvelõdési Házban megrendezett városi megemlékezés méltó volt Nemzeti ünnepünkhöz.

A Himnusz elhangzása után ünnepi küszöntõjében Szegedi Sándor polgármester méltatta 1956 történelmünkben játszott szerepét. Mint mondta, sokszor, sokan átértékelték a 43 esztendõvel ezelõtti eseményeket, de ma már senki sem kételkedhet abban, hogy forradalom volt. Majd szinte napról napra haladva, számba vette 56 õszének eseményeit. Az ünnepi mûsorban a Németh László Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény tanulói és a felsõgödi Munkásdalkör mûködött közre. A Szentkúti Péter vezényelte férfikórus Verdi, Bárdos Lajos és Erkel Ferenc mûveit énekelte. A megemlékezés után a város intézményeinek, párt- és egyéb szervezeteinek képviselõi megkoszorúzták Iván Kovács László emléktábláját.

Hogy ki mindenki érezte „egy hivatalos idegen szellemû párt propaganda est”-jén magát, nem tudom. Az azonban biztos, hogy a Németh László Általános Iskola 7. a. osztályának tanulói, hibátlan, megható pillanatokat okozó, felemelõ mûsort hoztak létre. A korabeli dokumentumokon és újságcikkeken alapuló szöveg kitûnõ összeállítójának, Bõlené Tóth Ágnesnek pedig – ha valaki, figyelmesen hallgatta a mûsort – nem jelentett a forradalom fosztogatást. Nagy hiba és súlyos ferdítés belemagyarázni a hallottakba olyasmit, ami nem hangzott el. A fosztogatás szó egyetlen egyszer fordult. elõ, a következõ összetételben: „a nehézségeket fokozta, hogy a forradalmárok közé értelmetlenül lövöldözõk és fosztogatók is kerültek.”

Mint Zahorán Sándor írja „mindenkinek megvan a saját 56-os verziója”. Zahorán Sándornak is. Állításával ellentétben ezen a szép délelõttön senki sem vitatta a forradalom tisztaságát. Hogy Gödön, és országszerte folyik-e történelemhamisítás nem tudom, de egy biztos, a történelem évszázadait tekintve, 1956 sokkal közelebbi dátum ahhoz, hogy kristálytiszta képet kaphassunk a magyar történelem eme tragikus, mégis „fényes csillagáról”. Szakavatott történészek, politológusok évrõl évre szembesülni kénytelenek mind a mai napig átértékelésre szoruló tényekkel, úgy a forradalom elõzményeit, mint következményeit illetõen. Még mindig akadnak hozzáférhetetlen dokumentumok az 56-os eseményekrõl. Nem biztos, hogy a mi dolgunk ezek feldolgozása. Nagyon jó lenne végre túl lépni az örökös vádaskodásokon, a cselekvõk kritizálásán. Ideje lenne saját, mindennapi kis (de nem kisstílû) forradalmainkat megvívni, egymást segítve elõre- és nem örökké visszatekinteni. Madách Imre sorait tudnám idézni Az ember tragédiájából: „A tett halála az okoskodás”.

Ráksi Katalin
Lapzárta után hangzott el a rádióban, Orbán Viktor miniszterelnöktõl: „Amit 1990-ben, az akkor alkalmas pillanatban nem tettek meg, azt 1999-ben már nem lehet számonkérni.“

Ne hagyjátok a templomokat...

Elérkezett a várva várt nap. Az alsógödi református gyülekezet október 17-én birtokba vehette rég áhított templomát. Pár lépésnyire a három éve épült katolikus templomtól, a Kossuth tér fái fölé emelkedõ új torony büszkén hirdeti: az összefogás, a hívek adakozása, a külsõ segítség és a dolgos kezek felépítették Isten házát.

Hívõk serege, vendégek, kicsik és nagyok zsúfolásig töltötték október 24-én a felszentelésre váró építményt csakúgy, mint a régi szent hajlékot, az imaházat, ahol vetített formában kísérhették figyelemmel a két órás ünnepi istentiszteletet azok is, akik nem fértek be az új templomba. A meghívott egyházi méltóságokon kívül, jelen voltak városunk és az intézmények vezetõi, a helyi pártok és szervezetek képviselõi, a református gyülekezet tagjai s megannyi gödi polgár.

Fónagy Miklós esperes fohászát követõen a prédikációt és a felszentelõ imát dr Hegedûs Lóránt püspök mondta, majd Ráksi Miklós gondnok köszöntötte az egyházi méltóságokat. Nagy Gábor lelkipásztor beszámolóját Szegedi Sándor polgármester és a társegyházak képviselõinek köszöntõje követte. A templomszentelõt az énekkar, és Ökrös Ferenc valamint Virágh Anna versmondása tette még emlékezetesebbé. Az istentiszteletet záró Himnusz elhangzása után szeretetvendégségre hívta az alsógödi gyülekezet az ünneplõ közönséget.

Itt nyilatkozott lapunknak dr Hegedûs Lóránt püspök és Nagy Gábor lelkész.

- Ha jól tudom 24 órán belül a második templomot szenteli fel püspök úr.

- Sõt ebben a hónapban Pest megye északi részének területén ez a harmadik ilyen esemény és még lesz egy. Százhalombattán szenteltem október 6-án, 22-én Budakeszin, most Alsógödön és október 31-én Budakalászon. Nagyszerû, felemelõ érzés. A hiányérzet egyedül abban áll fenn, hogy ezeknek a templomoknak a lelkisége, szellemi ereje még nem hatol annyira a négy évtizedes diktatúra után a közszellemiségbe és a lakosságnak, a magyar népnek és nemzetnek tudatába, hogy például a mondhatatlan gazdasági nehézségek ellenére is megállítsa a népességnek a halálos fogyását, pedig nem hiszem, hogy a tatárjárás vagy a mohácsi vész után jobbak voltak az alkotó körülmények, mint manapság. Ez roppant lelki depresszió, anélkül, hogy az anyagi nehézségeket az ember lefokozná. De hiszen nem éppen arra tanúbizonyság-e a négy közelmúltban avatott templom közül elsõsorban az alsógödi, hogy mondhatatlan gyorsasággal, aránylag nagy szegénységbõl, a szegénység a jószívûség gazdagságává növekedik, milliós, sõt 17 milliós nagyságrendben. Ezt csak azzal az igével tudom összefoglalni, hogy "az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink elõtt", de az Úr rajtunk, és az alsógödi híveken keresztül hajtotta végre. Külön gratulálok a községnek ahhoz, hogy mint hallottuk a köszöntések alkalmával a római katolikus plébános úrtól és a polgármester úrtól, hogy három évvel ezelõtt épült itt már egy katolikus templom, most pedig egy református templom. Most a döntõ, hogy az ország, a nép és a nemzet és az emberiség szellemisége, lelkisége legyen abszolút élet párti, minõségi, erkölcsös, tiszta, jövõnek feszülõ és boldoguló.

- Milyen érzés, egy új templom lelkipásztoraként ezeket az örömteli perceket átélni? - kérdezem Nagy Gábor lelkészt.

- Nagyszerû, csodálatos, fõleg amikor érzi az ember, hogy Isten kézbe veszi. Egyetlen egy célja van az ember életének, hogy átmenve a siralomvölgyén forrásvízzé váljon mögötte a jövõ nemzedéknek a világ. Ez persze hálátlan és nehéz, de hát Isten azt ígéri, hogy akit a Szentlélek megtört az nem lesz depresszióssá, hanem sokkal inkább örömtelivé. Jó érzés. Nem tudom még feldolgozni. Majd késõbb csapódik le, mindig benne van az ember a futásban, most próbálok végezni egy kicsikét.

- Számított rá, hogy ennyi embert vonz ide az ünnepi alkalom?

- Számítottam.

- Áll a templom. Hogyan tovább?

- Ez volt az egész építés alatt a szívemben az imádság. Nem csupán az, hogy hogyan épül fel, mert felépül, mert vannak emberek, akik vállaltak és tényleg álmodtak velünk - építõmesterektõl kezdve mindenki -, kimondhatatlan álmokat. Mindvégig az volt a szívünkben az imádság, hogy kinek építjük a templomot, mert ez, mintha szakadékba ugrás lett volna, ha nem tart Isten a tenyerén minket. Mi templomot építeni tudunk, és csak anynyit tehetünk a gyülekezetért, hogy keresztény módon élünk és imádkozunk, mert a gyülekezetet Isten szent lelke építi. Õ magának gyûjt népeket, persze ebben áldott eszközök lehetünk mi is, hogyha hagyjuk magunkat. Ezért imádkozunk, hogy a néhány ember, akibõl most már legalább két tucat lett és itt szeretnek élni és jönnek és vállalnak szépítést, segítést és szolgálatot. Koptatják a lábukat, hogy ezek nyomán az Isten Szent Lelke megáldja munkánkat és ezzel is többen legyünk.Az ember szeretne szárnyalni, de hát a szárnyalást az Isten látja megint csak. Könyörgünk, és amit lehet, megpróbálunk megtenni.

- A ma esti imája hogy szól majd?

- Hálaadás lesz az imádságom, mint mindig, hiszen nem hiába idéztem az istentisztelet során a 84.zsoltárt. Tiszta hálaadás a 100.zsoltár is, amit énekelt az énekkar - melyet közösen szerveztük a karnagy asszonnyal - és mindannyian ezt valljuk, akik itt vagyunk, ezt az Istendicsérõ éneket. Az ember életét sokféleképpen meg lehetne fogalmazni, de Pál apostol szavaival talán sokkal szebben hangzik: "Krisztusnak levele vagytok mindannyian", vagy ha magunkból indulunk ki, akkor arra törekszünk, hogy akár itt élünk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Ez a cél az, ami az embert élteti. A kitûzött keresztényi magatartásminta felé tartunk mindannyian, és azt hiszem ez az imádság minden "templomépítõ" ajkáról elhangzik ma.

r. k.

OLVASÓSAROK

Gyurkó László: Szerelmeskönyv

Mirõl szólhat egy szerelmeskönyv? Természetesen a szerelemrõl.
Annak ellenére, hogy az írója állítja, még soha senkinek nem sikerült meghatároznia, mi a szerelem.
A könyv egy gimnázium tanári karának szerelmi életével ismerteti meg az olvasót.
Találkozunk Taub igazgató úrral, aki dürrög, mint egy fajdkakas. Szentesi tanár úrral, ki pingálmányaival igyekszik meghódítani a hölgyeket. Az apróhirdetések útján tartós kapcsolatot keresõ Csáki tanárnõvel, Mónika nénivel, aki az iskola védõszentje is lehetne, Vince tanár úrral és Szederkényi tanárnõvel, kinek kapcsolatát akár bûnös viszonynak is nevezhetnénk. Beke tanárnõvel és Feld tanár úrral, a taknyosokkal, akik Arany János szellemében egyesülnek. Györkei tanárnõ házasságával és álmaival, az öregedõ Pák tanár úr viszontagságos küzdelmével a magány ellen, Zana tanár úrral, akinek minden mindegy.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a gyönyörûséges, ám szomorú sorsú Pintér tanárnõvel, ki leginkább egy jéghegyhez hasonlítható. S aki aztán olyan káoszt teremt a tanári karban, mihez képest egy sivatagi tájfun semmiség. Hogy azután – felettébb különös körülmények között – õ is beevezzen a házasság csendes és biztonságos öblébe.
„A szerelmet ábrázolni lehet, titkát megfejteni nem” – írja a Kossuth díjas, Gödön élõ író regényében. Az ábrázolás roppant szórakoztató. Ám az összkép elgondolkodtató.

Múltidézõ

1909. október 6-án, 100 éve megjelent a lap második száma. Az elsõ oldalon az aradi tizenhárom vértanúról emlékezett meg Sch. Gy. Szerzõ.
A fõszerkesztõ Heyek Ede a legaktuálisabb õszi feladatra hívta fel a figyelmet, itt a faültetés ideje. A városból kiszármazott telepeseket külön cikkben tájékoztatta, hogyan kell a csemetefákat ültetni. Találunk még a lapban Pakots József verseskötetébõl két szép verset, majd Volonteur aláírással egy szomorú, õszi hangulatú költeményt.
Bemutatjuk Hámos Gyula mûvét:

Nem szeretem a tavaszt...

Tudj’ isten miért, nem szeretem a tavaszt,
Az illatost, a napsugarast,
A derût, a lombot, virágot, lepkét
S a nõk szerelmét.
Mikor látom, hogy minden lény úgy örül
S szemükben az élet mosolya ül...
Tört remények jutnak az eszembe
S könnyek ülnek a szemembe!

A 3. oldalon Bolgár (Braun) Gyula elmélkedik a vagyonszerzésrõl „Út a milliók felé” címmel. Így kezdi
„Egy törekvés van minden emberrel közös: több vagyonra szert tenni, mint amennyi a tulajdonát képezi. Egész életet hajlandó az ember a maga készítette rabigába verve, láncok között eltölteni csak azért, hogy a vagyongyûjtés és a pénzszerzés tövises útján nagy nehezen célhoz jutva, a vagyonnal együtt járó, de kétes értékû hatalmat keze ügyében bírja.”
– Mit lehet ehhez manapság még hozzáfûzni?

A lap arról is tudósít, hogy 1909. október elsejétõl Budapest felõl már hat vonat áll meg Felsõgödön, Vác felõl pedig tíz. Az elöljáróság 1909. október 3-án ülést tartott, amikor megállapították, hogy az 54 beíratott iskolaköteles gyermek között sok a tandíjmentes és ezért a közösségre „nagy teher háramlik”. Úgy határoztak, hogy az iskolát át kell adni az államnak. A különféle építõanyag hirdetések között egy hír: „a horganyzott drótkerítésfonat négyzetmétere harminc fillér”.

Bátorfi József

ANIMÁCIÓS–RAJZOLÓ tanfolyam indul

A Pannónia Filmstúdió (filmjeink: Macskafogó, Ludas Matyi, Vuk, Gusztáv stb.) animációs tanfolyamára várja a szakma iránt érdeklõdõket 16 éves kortól. A 6 hónapos tanfolyam programján animációsfilm-rajzolás, filmtechnika, vetítéssel egybekötött filmtörténet szerepel. A helyszín lehetõséget ad stúdiólátogatásra és arra, hogy a résztvevõk betekinthessenek az animációs filmgyártás folyamatába. Az oktatáshoz saját kiadású tankönyvünket használjuk. A stúdió rendezõje illetve az Iparmûvészeti Fõiskola tanárai tanítanak. A tanfolyam sikeres elvégzésérõl oklevelet adunk és egy demokazettát a hallgató munkáival. Fõiskolai felvételezõknek plusz pontot jelent. A legjobbaknak munkát ajánlunk, a többieknek segítünk az elhelyezkedésben.

A munkaügyi központok anyagilag támogatják az arra jogosultakat.

A stúdió mindenkit vár, akit érdekel ez a különleges szakma akár pályakezdõ fiatal, akár pályamódosító vagy pillanatnyilag munkanélküli.

Bõvebb felvilágosítást ad a mûvészeti szervezõ a 250-01-94/149 m. telefonszámon. A stúdió Óbudán van (1035 Budapest, Kerék u. 80.) Minden érdeklõdõt szeretettel várunk az ország bármelyik részébõl is jön. Bleier Edit mûvészeti vezetõ

KÖNYVTÁRI HÍREK

Kukoricaórák ( október 19.,21.)
"Édesapám tisztelteti kendteket, és azt üzeni, hogy holnap fosztóka lesz nálunk. A szíves segítséget visszaszolgálja."

Ezzel a régi szöveggel hívtuk meg a gyerekeket nem a fosztóba, hanem a kukoricamorzsolóba a gyermekkönyvtárba. A gyerekek a Huzella Iskola Életforrás Alapítványának 3.,4. osztályos tanulói voltak. Zachár Zsuzsa tanárnõvel az életmód órákat töltötték ebben a szokatlan környezetben: véka, kukoricacsövek zsákban, szakajtó, csuhéból készült tárgyak, játékok, szõttesek. A kukorica történetének megbeszélése után elõször "megtermeltük" a tengerit: a vetést követõen a kukoricakapálás módját próbálgatták a gyerekek igazi kukoricaszárakon. Hogyan lehet a kukoricát leszedni a száráról, kiszedni a csuhéból?! Ezekre a gyakorlati tapasztalatokból érezték meg a választ a kukoricaszedõk.

A csuhétól megfosztott kukorica morzsolása volt a legnagyobb élmény a gyerekek számára: lelkesen morzsoltak, a kukoricacsutkából górét építettek. Közben felelevenítettük a fosztó játékait: maskarában ijesztgették elmélyülten morzsoló társaikat, eljátszották a "tinóvásárt" Zsuzsa néni irányításával, énekeltek kukoricáról szóló dalokat. A harmadik osztályosok mesét hallgattak. Mindegyik morzsoló társaság kipróbálta a kukoricán térdeplést is. A kezdeti élvezet után egyre jobban átérezték a régi gyerekek kínszenvedéseit. Csodálkozva nézték térdükön a kukorica nyomait. A fosztó résztvevõit is megvendégelte a gazda, mi is megvendégeltük a morzsolókat kukoricadarából készült túrógombóccal. Ennek receptjét a gyerekek haza is vitték.

Szemezgetés a gyerekek elhangzott véleményébõl:
Érdekes volt! /
Nem gondoltam, hogy ennyi mindent megtudhatok még a kukoricáról! /
A legjobb a kukoricán térdeplés volt! /
Sajog a kezem a morzsolástól! /
Nem gondoltam, hogy a régi emberek ilyen vidámak voltak munka közben!

A kukoricáról beszélt, morzsoltatott és térdepeltetett a könyvtárban:
Detréné Köõ Mária könyvtáros, ezekben segítségére volt
Sáfrán Edina könyvtárvezetõ.

Kilyén Ilka a Várszínházban

.Sóhajtásból dalba

.. egy fiatal marosvásárhelyi színésznõ, Kilyén Ilka meglepte a budapesti közönséget: Ágrólszakadt madár címû saját összeállítású mûsorával egy órába sûrítve szinte mindent elmondott a moldvai csángó magyarság életérõl. Olyan mûvészi erõvel és gazdagsággal, mintha egy Beethoven-szimfónia szólalt volna meg, csak éppen egyetlen emberi hanggá árvulva, ám teljességébõl mit sem veszítve.
... ott volt a téren a véres marosvásárhelyi pogrom idején, s a kiszolgáltatottság akkori közös drámája késztette arra, hogy valamit õ is cselekedjék. Az Ágrólszakadt madár, a csángó magyarokról szóló elõadóest lett ennek a cselekvésvágynak az eredménye. Az egyetlen balladává formálódott mû sokféle népköltészeti alkotásból dalokból, versekbõl, archaikus és profán imákból, egykori jelentésekbõl, dokumentumokból, mostani levelekbõl áll. Pontos és sokrétû történelemmondás.
... az est premierjét Kilyén Ilka a marosvásárhelyi vártemplomban tartotta 1990-ben.
... a moldvai magyarok mindmáig nem hallhatták a saját mûsorukat.
... a köznapi szólás jogától és lehetõségétõl megfosztott emberek - akik közül sokan már nem is tudnak beszélni magyarul -, sóhajokban, imádságokban, dalban, versben õrizték meg egyetlen kincsüket, az anyanyelvet. Annak nemcsak archaikus formáit, állapotát, hanem teljesebb világképét is. Sóhajtásból dalba mentette így magát a moldvai csángó magyarság. Egy lenézett, többnyire csak kuriózumként emlegetett népcsoport a megmaradás képességének elemi tudását menti így a sóhajaiból dalba. Olyan, jobbára még csak sejtett üzenete lehet ez a kisebbségi létnek, amelynek a jelentõségét tán csak a következõ évezred ismeri fel, ha megszólaltathatná akkor valaki az ágrólszakadt madár énekét. Hogy megtudják, mit is jelentett egykoron, mit is jelent igazában: élet, halál, születés, öröm, fájdalom, szenvedés, nyomorúság, csalás és megcsalatás, remény és reménytelenség, hogy megtudják, milyenek voltak azok az emberek, akik nemcsak megélni és túlélni, hanem kifejezni is tudták a maguk sorsát. Ha másként nem lehetett, hát dalban.
Kolczonay Katalin cikke nyomán

A helyi vöröskereszt életképei

Sok szép órát töltöttünk Frey Gizikével, aki szervezõje és összetartó ereje a helyi vöröskeresztnek.
Szíves vendéglátóink voltak Gergely Arisztid és felesége Erzsike Gödön, Pusztai Mihályné és férje Vácon.

A találkozásokon a jó hangulathoz a jó idõ is hozzájárult. A kis csoport gyakorta üli körül a megterített asztalt, melyre mindenki hoz valamit. Köszönetet mondunk a Törpike tulajdonosának és dolgozóinak, akik mindig ellátják kenyérrel a társaságot. A kenyér mellé mindig akad valami finom pl. gulyás. A fontos dolgok – a betegek látogatása, a véradás megszervezése – megbeszélése fehér asztal mellett történik. Sokszor nem is anyagi segítség kell, hanem egy kedves szó, vagy hogy legyen aki meghallgassa és megbeszéljék a felmerült problémákat. Mert a jó szó úgy kell, mint a falat kenyér, mint az ételbe a só, mely megadja az étel ízét.

A múlt havi összejövetelen Bellók Ildikó az Életmód Klub vezetõje érdekes elõadást tartott a klub mûködésérõl és ezen belül a népi gyógymódokról, melyek a hétköznapi életet könnyítik. A klubnak egyre több tagja van. Szeretettel várjuk az érdeklõdõket a Felsõgödi Vöröskeresztes klubba is, ahol az „elsõ fecskék” most próbálgatják szárnyaikat. Összejöveteleinket a József Attila Mûvelõdési házban tartjuk minden hónap utolsó szerdáján.

Szeretettel várjuk az érdeklõdõket. Nagy Miklósné

Karitász hírek

Megnyílt az új KARITÁSZ BOLT, sok-sok segítséggel, adománnyal, közremûködéssel, az alsógödi plébánia udvarában. Köszönetet mondunk az adományozóknak, segítõknek. Elsõsorban Országh Tibor plébános úrnak, aki nemcsak a helyet biztosította, de tevékenyen hozzájárult, hogy ismét mûködhessen a Karitász Bolt. Továbbá, Tóth Sándornak, Vitkai Ferencnek, Mudrik Péternek, Benkó Krisztinának, a Váci Karitásznak, Bátkai Zsoltnak, Király Istvánnénak és a nagy lelkesedéssel résztvevõ karitász tagoknak.
Ismételten értesítjük az érdeklõdõket a Karitász Bolt nyitva tartásáról: hétfõ: 14–16 óráig. Az alsógödi Karitász csoport

Vendégként a mozgáskorlátozottak klubjában

Nagy megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a gödi mozgáskorlátozottak október 8-i délutánján. Szépen megterített asztalok, süteménnyel és üdítõvel ellátva, kellemes zene fogadta az ideérkezõket. Antal György Bálint titkár tisztelettel és szeretettel fogadott minden klubtársat, szervezte és vezette a rendezvényt. Kedves színfoltja volt a délutánnak Tomanné Farkas Katalin termékforgalmazó, aki az ízek harmóniájával és használatával ismertette meg a klubtagokat. Gusztusos kis szendvicseket kínált különbözõ olajokkal és ecetekkel ízesítve, melyekhez útmutatások is tartoztak. A vásárlással egybekötött bemutatkozás jól sikerült. Utána Antal György Bálint elõadásában megismerhettük a kézreflex-masszázs hasznosságát, amely a betegségek megelõzésében, gyógyításában segítséget nyújt nekünk. Megismerhettük, hogy különbözõ vércsoportú emberek milyen táplálékokkal segíthetik egészségük jobbra fordulását. A kis társaság nagy odafigyeléssel vette át a kézreflex-zóna térképeket és a táplálkozási tanácsadókat. Köszönöm, hogy részt vehettem e csodálatosan megszervezett klubdélutánon. Kívánok eredményekben gazdag munkát, és jó egészséget a klub tagjainak és vezetõjének. N. M-né

Olvasói levél

Tisztelt Állomásfõnök Úr!

Húsz éve minden munkanap vonattal járok budapesti munkahelyemre, jelenleg a 7,10-es vonattal.
Mi utasok megértéssel elszenvedjük 2 éve a pályafelújítás okozta zavarokat.
Sajnos az ígéret ellenére a vonatok továbbra is késve érkeznek és késve indulnak.
Elszenvedjük azt, hogy a szerelvények piszkosak, zsúfoltak, állni is alig lehet. Azt már nem tudjuk elviselni, hogy a 7,10-es vonat azóta, amióta a „tartalék vonat” Gödön tartózkodik, nem a második vagy elsõ vágányról indul, hanem hol az elsõ, hol a második, hol a negyedik vágányról, az addig megszokott elsõ, második vágány helyett. Hogy ennek miért kell így történnie nem kutatom, biztos nyomós oka van. Az ellen viszont tiltakozom utastársaimmal együtt, hogy a forgalmisták a vonat érkezése elõtt 1-2 perccel jelentik be hová érkezik a vonat. Ha történetesen a negyedik vágányra, úgy stafétázhatunk az aluljárón vagy síneken át.
Állomásfõnök úr is ismeri biztosan azt a dalt „Nem csak a húszéveseké a világ”, de a futók között kisgyermekes anyák is vannak. Szíves türelmünk elfogyott! Úgy érezzük, hogy nem a MÁV van értünk, hanem mi vagyunk a MÁV-ért. Szíves intézkedésért kérem többek nevében.

Dr. Faragó László önkormányzati képviselõ

Anyakönyvi hírek

1999. október hónapban Gödön házasságot kötöttek:

• Németh Erika – Kovács Ferenc

• Apró Ágnes – Szabó Péter

• Sok boldogságot kívánunk!

1999. október hónapban Gödön elhunyt:

• Várady Imre 55 éves

• Olli Zoltán 54 éves

• Sós Józsefné 60 éves

Az elhunytak hozzátartozói fogadják õszinte részvétünket!

EGÉSZSÉGÜNKRE!

Életmód, környezetvédelem, biokertészet
Talajtakarás, komposztálás

A mezõgazdasági termelés még nagyszüleink idejében is teljesen vegyszermentes volt, azaz bio. Ma azonban vegyszeres nagyüzemi termelés folyik és az ipar, a motorizáció, az õserdõk felégetésébõl származó szennyezett levegõ beborítja egész Földünket és a légszennyezõdést az esõ, gyakran savas esõ formájában a talajba mossa.

A bio irányzat e rontó tényezõk közül igyekszik kiküszöbölni legalább azt, ami módjában áll. Ezért õrzi a talaj eredeti szerkezetét és ezzel a talajéletet, azaz elõsegíti a hasznos mikrobák életfeltételét azzal, hogy a talajt nem minden évben ássa fel, csak szellõzteti ásóvillával, ami a földbeszúrt villa nyelének kis ívben történõ elõremozdításával történik. Ahol ásni kell, azt pedig november közepéig befejezi, hogy a hasznos mikrobáknak legyen idejük a talaj felsõ rétegében rendezõdni. Azután pedig védi ezeket a mikrobákat a téli fagyoktól és az erõs napsugárzástól talajtakarással, más szóval mulcsozással. A mulcs lehet szálas fûkaszálék, (azaz széna) szalma, fel nem magzott gyom, faforgács, erdei lomb stb. 2-3 cm vastagságban terítve a talajra, vegetációs idõszakban szükség szerinti idõközben újabb réteget hordva rá. Lényeges, hogy a mulcs ne tömörüljön össze, nehogy bepenészedjék. A jó mulcstakaró alatt a talaj lazává, morzsalékossá válik. Lényegében minden növény, a gyümölcsfák, a sárgarépa, retek, saláta, spenót nagyon meghálálja a mulcsozást, de a paprika alá nem ajánlatos, mert hûti a talajt, márpedig a paprikának többek között a meleg az egyik fõ szükséglete. A mulcsozás sok elõnye közül jelentõs még a talaj nedvességtartalmának õrzése de megvédi a talajt a nyári záporok talajtömörítésétõl is, és még bizonyos talajerõ utánpótlás is biztosít. Mégis a legfontosabb talajerõ utánpótlás a komposzt, amit csak igen vékony, néhány milliméteres rétegben elegendõ a nedves talajra szórni, majd a talajt takarni. Viszont paprika, paradicsom, uborka és tök alá egy-egy lapáttal is tehetünk tövenként, földdel keverve, vagy rétegesen, de felülre mindig föld kerüljön. A komposzt telepet lehetõleg a kert legárnyékosabb részére tegyük, ahová esetleg már elõzõleg összegyûjtöttük a kerti hulladékot, "kaszálékot, fanyesedéket apróra vágva, amibõl a komposzthalmot készítjük, akár egyszerre, de lehet a kupacot folyamatosan is rakni, ahogy az anyag és a katalizátor rendelkezésre áll. A kupac kb. 1 × 1 m-es alapterületen és ilyen magasságban készül. Elõször középre egy kb. 10 cm átmérõjû gömbfát, vagy csövet állítunk, az oldalakat pedig karók közé helyezett, vagy kapcsokkal ellátott deszkalapokkal biztosítjuk. Megrakás közben az összekevert szálas és apróbb, száraz és zöld anyagot locsoljuk, de csak annyira, hogy kezünkkel összenyomva a víz ne csurogjon belõle. Ha trágyalé, csirketrágya, a komposzt rostán fennmaradt anyagunk, vagy egyéb aktivizáló szerünk, katalizátorunk van, akkor folyamatosan ezekkel is keverjük. Legjobb az állott vizelet néhányszor hígítva. Amikor a kupac elérte a kívánt magasságot, kihúzzuk a közepébõl a gömbfát, elszedjük az oldaldeszkákat, és rossz textíliákkal, vagy szénával, szalmával jó vastagon betakarjuk. Komposzthalmunk akkor mûködik jól, ha a gömbfa helyén mért hõmérséklet nyári hónapokban néhány nap alatt eléri a 60-70 C fokot és két-három hét múlva magassága a felére csökken. Hatvan fok felett minden kártékony anyag, gombák, gyommagvak, tarack stb. elpusztul, majd a kupac leülése után megjelennek a giliszták és egyéb hasznos kis rovarok, százlábú, fülbemászó, pincebogár stb. Még egy-két hét és készen van a földszerûvé érett komposztunk, amit már csak át kell rostálnunk, és az esetleg el nem korhadt anyagot a következõ halomba kevernünk.

Ha lassú az érési folyamat, fõleg a téli idõszakban, akkor tavasszal, a kupac átforgatásával gyorsíthatjuk is. Baji Ferenc

SPORT

Göd sportélete az egyesület elnökének szemszögébõl

Elsõ ízben 1995. novemberében választották elnökké Tóth Békés Zoltánt, majd a késõbbi közgyûlésen újraválasztották. Megkérdeztük, mit tûzött ki célként?

– Mindenek elõtt azt, hogy Göd lakossága számára a sportolási és szabadidõ-eltöltési lehetõséget biztosítsuk, – a kallódó fiatalokat az utcákról, terekrõl, rossz társaságból a gödi sportpályákra csábítsuk, a Sportegyesület magasabb színvonalú szervezettségét megteremtsük, a leromlott létesítményeket helyreállítsuk, illetve azok körét új létesítménnyel bõvítsük, – általában a sportolás lehetõségének feltételeit minden tekintetben javítsuk. Cél volt még, hogy, az SE utánpótlás-nevelõ és tömegsport jellege megmaradjon. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a különbözõ sportágakban elért színvonalnak megfelelõen, az amatõr kategóriájú versenysportokban a mi csapataink is szerepeljenek.

– Ebbõl mit sikerült megvalósítani?

– Jelentõs fejlõdést értünk el. A sportolóink száma közel ötszörösére növekedett és a további létszám gyarapodásnak lassan a fogadóképességünk korlátai szabnak határt. Rekonstrukciókat hajtottunk végre a csónakháznál és az alsógödi labdarúgó pályán. Új létesítménnyel is gyarapodtunk, mert megépítettük a Duna-parti sportházat. A Huzella Tivadar Általános Iskola részére épült új tornacsarnok is bõvíti lehetõségeinket. Kialakítottuk belsõ szervezettségünket és ma már közhasznú társaságként bejegyzett egyesületként mûködünk. Rendeztük a korábbi idõkbõl örökölt köztartozásunkat.

Létrehoztuk a Göd Sportjáért Alapítványt. Új szakosztályokkal bõvültünk és még sorolhatnám.

– Most mit tart a legfontosabb teendõnek?

– Mindenekelõtt stabilizálni az eddig elért színvonalat. Tovább folytatni a helyreállítási munkákat (bejezni a megkezdett alsógödi sporttelep rekonstrukcióját és az anyagi lehetõségektõl függõen hozzákezdeni a felsõgödi pálya helyreállításához). Erõteljesebben és széleskörûbben kellene tájékoztatni a közvéleményt a Sportegyesületen belül folyó tevékenységrõl és az eredményekrõl. a sporteseményeknek is nagyobb nyilvánosságot kell kapnia.

– Mi a véleménye az egyes szakosztályok elért eredményeirõl?

– Rendkívül büszke vagyok rájuk. Úgy vélem, hogy a beléfektetett sok közösségi munka és erõfeszítés térül vissza, mert most minden szakosztály „szárnyal”. A szakosztályok vezetése és szakmai irányítása – néhol többszöri váltással – színvonalasra sikerült. Mindegyik dicséretet és elismerést érdemel. Köszönetet mondok a szakosztá-lyok irányítóinak, sportolóinak és hozzátartozóiknak, mert nélkülük nem lehetne most eredményekrõl beszélni.

– Milyen az SE anyagi helyzete?

– Szûkös. Bár fizetett sportolónk nincs, ennek ellenére folyamatosan merülnek fel egyéb, más jellegû kiadások (sporteszközök, pályafenntartások, bérleti díjak, utazási költségek... stb.). Településünkön az anyagi hátteret biztosítani tudó, jól prosperáló nagy gyár, vagy intézmény nincs. A sportnak a városunk életében betöltött helyét, szerepét és szükségességét elismerve a legjelentõsebb támogatónk az Önkormányzat. Ez sem nélkülözheti azonban, hogy más támogatók (vállalkozók, magánszemélyek, intézmények) is besegítsenek, amit még kiegészítenek a sportolók tagdíjai, a lakosság közösségi munkái és természetbeni adományai. Ebbõl is kitûnik, hogy nem egyszerû dolog az anyagiakat éppen a kellõ idõben elõteremteni. Szerencsénkre a mûködési fennakadásokat, vagy az ellehetetlenülést eddig sikerült elkerülni.

– Göd várható eredményei az olimpia évében – kétezerben?

– Erre igyekszem szakosztályonkénti részletezéssel válaszolni: asztaliteniszben (megye I. osztály), nõi kézilabdában (NB II.), férfi kosárlabdában (NB II.) és labdarúgásban (megye II. osztály) a bajnokság megnyerése, vagy legalább dobogós hely megszerzése. Sakk: stabil helytállás a megye I. osztályban. Kajak-kenu: az országos bajnokságban és a nemzetközi versenyeken legalább annyi arany, ezüst és bronz érmet mint az idén. Birkózás: (alakulóban) újabb tehetséges fiatalok megjelenése.

A fenti lista rendkívül imponáló, de reális tükörképe a gödi sport eredményes mûködésének. (Tiborcius)

Labdarúgás

GÖDI SE – TÁRNOK 6:1 (1:1)

Gól: Bagócsi, Varga 2, Krasnyánszky, Laczik, Tuza. Kovács – Egervári, Tuza, Horváth G., Sallai – Járdi, Bagócsi, Piros G., Varga – Laczik, Szabadi. Csere: Krasnyánszky, Orbán.

Gyenge elsõ félidõ után megmutatta a listavezetõ GÖDI SE, hogy az elsõ és utolsó között mennyi a különbség. Kitûnõ játékvezetés mellett a második félidõben már bajnokhoz illõ játékot játszott a GÖDI SE. Jók: Varga, Tuza.

PERBÁL IFI – GÖDI SE IFI 3:1 (0:1)

Vass – Végh, Mároki, Kuska, Marton – Lénárt A., Rosenzweig, Lénárt Cs., Orlik – Bartus, Kõrös. Csere: Barankó. Gól: Lénárt A.

A 70. percig megérdemelt gödi vezetés volt, de utána egyéni hibák miatt összeomlott a csapat, három helyzetbõl három gólt kaptunk. Jók: Kõrös, Marton.

PERBÁL – GÖDI SE 1:7 (1:3)

Kovács – Egervári, Járdi, Bagócsi, Tuza – Szabadi, Kekecs, Varga, Sallai – Piros, Hegedûs. Csere: Horváth, Laczik, Orbán. Gól: Hegedûs 3, Piros 2, Laczik, Kekecs.

Hazai vezetés után egy óriási potya góllal egyenlített a GÖDI SE. Ezután már csak „egy csapat volt a pályán”, Szebbnél szebb gólok, akciók, Ilyen arányban is megérdemelt volt a GÖDI SE gyõzelme. Az egész csapat jól szerepelt. Antal György Bálint

Kézilabda

Pilisborosjenõ is megadta magát
Volt olyan szurkoló, aki a Gödön lejátszásra kerülõ Pilisborosjenõ elleni mérkõzést háromesélyesnek tartotta. Ok: egy alkalommal – hazai pályán – Pilisborosjenõ simán gyõzött Göd ellen.
Az ifik kezdtek, s ahogy az reálisan várható volt: fölényes gyõzelmet arattak. Minden támadásuk gólveszélyt jelentett, amit az is bizonyít, hogy 60 perc alatt 42 gólt dobtak.

Göd ifi – Pilisborosjenõ ifi: 42–16

A jó összjátékot mutató csapat minden tagja elismerést érdemel, mégis ki kell emelni lelkes és eredményes játékáért Pajor Cecíliát és Mohácsi Edinát, s okos indításaiért a kapus Garaba Andreát. A felnõtt csapat úgy kezdett, hogy simán, sok góllal nyer. Az elsõ félidõt 6 gólos vezetéssel zárta. A második félidõben aztán – bizonyára edzõi fejmosás után –, feltámadt Pilisborosjenõ is és Göd a biztos vezetés tudatában vesztett harcos játékmodorából és az ellenfél egyre csökkentette Göd gólelõnyét. Hat perccel befejezés elõtt 3 góllal csökkent a gödi elõny ami végeredményként is a táblán maradt:

Göd – Pilisborosjenõ: 21:18

A gödi csapat ezzel a gyõzelemmel megtartotta veretlenségét és a dobogón második helyét. Dicsérni lehet a csapat gyõzniakarását, de akadtak kritikus helyzetek is. Szerencsére kapusaink nagyszerûen szerepeltek. Juhász Zsuzsa minden büntetõdobást kivédett, Trammel Éva reflexeit pedig megérdemelt tapsvihar követte.

Elsõ helyen áll Göd csapata

Göd felnõtt nõi kézilabda csapata komolyan felkészült a Kõbánya elleni mérkõzésre, mert nemcsak az idegenben lejátszandó meccs, hanem az ellenfél váratlan gyõzelme az elmúlt szezonban ezüstérmes Vác ellen, figyelmeztetõ jel volt.
A felnõtt csapatok mérkõzése – sok súlyos bírói tévedés után – félidõben 13-13-ra állt. A második félidõben korrektebb formában mûködött mindkét bíró és ennek eredményeként kibontakozhatott a gödi fölény. Itt kell megjegyezni, hogy a Kõbánya néven szereplõ csapat korábban Adony SE. néven játszott másik mezõnyben, de onnan elbúcsúzott. És lett az NB II. északi csoportjának egyik erõs csapata. Az egész mérkõzést jellemezte a gödi hölgyek vesztett labdát nem ismerõ akarása és küzdeni tudása. Dicséret illeti a csapatot, amely ezzel a gyõzelemmel – Pilisszentiván gyöngyösi veresége után – átvette a tabellán a vezetést.

Kõbánya – Göd: 24–28

A jók közül is ki kell emelni a legjobbakat, Rácznét a gólkirályt, Dankó Andi mezõnyjátékost és Trammel Éva kapust kitûnõ játékukért. Ha ez a lendület nem torpan meg a csapatban, Göd az õsszel biztos dobogós. S tavasszal? Majd kiválasztják a játékosok melyik érem színe megy a mezükhöz a legjobban.

Kõbánya ifi – Göd ifi: 30–22

Az országos hírû adonyi ifi csapat ezúttal Kõbánya köntösben biztos gyõzelmet aratott az indiszponált gödi ifik ellen. A vereség ellenére év végén éremesélyes marad a gödi ifjúsági csapat. (-bor)

Asztalitenisz

Holtversenyben az elsõ helyen

Göd – Budaörs 9:9

Nagy várakozás elõzte meg a fordulót, mert ezúttal a mezõny eddigi két veretlen éllovasa találkozott. Fokozta az izgalmakat az is, hogy a két csapatnak eddig nem volt szerencséje egymáshoz és Göd csapatából betegség miatt hiányzott az eddig még veretlen Bíró László.

A bajnokság eddigi legszínvonalasabb, legizgalmasabb mérkõzéseinek lehettek tanúi a vezetõk és a nem kevés számú szurkolók.

Megpróbáljuk az eredményt egy kicsit részletezni. A csapatbajnoki rajt mindig két páros mérkõzéssel kezdõdik, mely egyik csapat számára sem hozott elõnyt, mert 1:1-re végzõdött. A gödi párosok közül Helmes-Oroszki nyert. A szabályoknak megfelelõen két asztalon folytatódott a nagy küzdelem. Az elsõ kör ragyogóan sikerült, mert Helmes Zoltán és Oroszki Viktor is biztosan gyõzött, így 3:1-re vezetett Göd. A folytatás már rosszabbul sikerült, mivel a budaörsiek kiegyenlítettek. Ezt követõen fantasztikus küzdelemben 4:4, 5:5, 6:5, 7:7 volt a szett arány. Ezután Helmes Zoltánék újra „elhúztak” 9:7-re. Ekkor a gödiek kissé megnyugodtak, hiszen a döntetlent már a zsebükben tudták, az ellenfélnek volt izgulnivalója, hogy ki tud-e egyenlíteni. Igen nekik ez sikerült, nagy volt az öröm a budaörsiek táborában. Végül is igazságos döntetlen eredmény született, mely már azt is sejteti, hogy ebbõl a csoportból kik jutnak tovább a selejtezõbe.

A gödiek sikerének „kovácsa” Helmes Zoltán volt. Nagyszerû formában, idei legjobb teljesítményével a mezõny legjobb játékosaként minden mérkõzését 2:0 arányban nyerte. Másodikként Oroszki Viktort kell kiemelni 2 játszma megnyerésével, míg a bravúrhoz ifj. Gulyás Miklós és Kajári Balázs egy-egy gyõzelmére is óriási szükség volt. Az õszi forduló nehezén túl van a csapat, még két forduló van hátra Vecsés és Iklad ellen. Gratulálunk a csapatnak az eddigi eredményéhez, veretlen sikersorozatához. (gu-ba)

SAKK

A GÖDI SE Sakk Szakosztályának négy fõs csapata. (Fekete József, Kónya Károly, Malinik Attila, Király Kálmán) október 23-án, Budakalászon a III. DUNAKANYAR SAKK FESZTIVÁLON vett részt.
A hét fordulós svájci rendszerû, 2×15 perces játékidejû versenyen 15 csapat közül az elõkelõ 5. helyet szerezték meg, 15 ponttal.
Végeredményben: 1. Barcza 24, 2. Aljechin I. 23, 3. R+Á I. 20, 4. Vízügy 16,5, GÖDI SE 15, 6. Budakalász TV 14,5 ponttal.

Antal György Bálint

Találkozás a siker kovácsával

Délután négy órára beszéltük meg a randevút Sinka Lászlóval, a kajakosok vezetõedzõjével, s õ délután 4-kor – izzadó homlokkal – szállt le kerékpárjáról. Pontos ember.

– Mikor tanult meg úszni?– teszem fel elsõ kérdésemet.

– Nyolc éves koromban már egészen jól úsztam. Vácon laktunk, így szabadidõmben sokat jártam a Duna-parton barátaimmal. Mint a csapat legkisebb tagja, „utánfutója”, ha ott akartam lenni a portyákon, muszáj volt úsznom.

– Mikor ült elsõ ízben kajakba?

– Viszonylag késõn, 14 évesen.

– Ki volt az elsõ edzõje?

– Szemán László jó hangulatú edzsésein hamar megfogott a csapatszellem. Erre mondják, hogy szerelem elsõ látásra.

– Kiemelkedõ eredményei?

– A késõi kezdés miatt az értékelhetõ eredményekre sokat kellett várnom. 19 évesen nyertam elsõ vidéki bajnokságomat a felnõtt korosztályban. Ekkor már Babella László mesteredzõ irányította munkámat. Ennek eredménye: három vidéki bajnokság. Magyar bajnokságon II. hely és három alkalommal III. helyezés. Szlovák bajnokságon I. helyezés. Világkupán XIII. hely. Végzettségemet tekintve végigjártam a szamárlétrát. 1992-ben középfokú edzõi bizonyítványt szereztem, ’93-ban sportmasszõri képesítést, és a Testnevelési Fõiskolán kajak-kenu szakedzõi végzettséggel fejeztem be tanulányaimat.

– Mióta edzõ Gödön?

– 1992-tõl.

– Legeredményesebb növendékei?

– Nyolc év alatt rengeteg gyerekkel sikerült megismertetni ezt a csodálatos sportágat. Legeredményesebb tanítványaim az elsõ csoportból Szaszák Dénes EB és Világkupa gyõztes, kétszeres magyar bajnok. Kolozsvári Tamás hatszoros magyar bajnok. Dénes nemzetközi sikereinek elérésében már Babella László segített. Ez a komoly eredmény jól példázza az összefogás és segítségnyújtás fontosságát a siker elérésében.

A mostani fiatal csoportomból Várnai Soma négyszeres magyar bajnok, Hamar Miklós háromszoros, Kása Máté, Kemencei Viktor, Demény Miklós és Maglódi Péter a verhetetlen kajak négyes tagjai, akik 1999-ben mindent megnyertek: Vidékbajnokságot, Diákolimpiát, és a Magyar Bajnokságot is.

– Hány fiút, hány leányt edz?

– Jelenleg 23 leánnyal és 43 fiúval foglalkozunk Jánosházi Imre kollégámmal. 1999-ben a szakosztály páratlan eredményeket mondhat magáénak. A Magyar Bajnokságon 4 arany, 3 ezüst és 3 bronzérem volt a termésünk. Csapatunk négy kupaversenybõl hármat megnyert és egyben második helyezet lett.

– Mi az eredményesség titka?

– Magyarország a kajak-kenu sportágban nagyhatalom. Így nálunk itthon nem könnyû eredményeket felmutatni. A siker kulcsa a szervezett utánpótlás és a sokoldalú edzésmunka. Ebben a sportban nincs pardon. Aki nem dolgozik keményen, az még a hazai vizeken sem álmodhat aranyéremrõl. Aki viszont itthon gyõzni tud, az nemzetközi szinten is helytáll.

– Az idei évad lezárul, mi a téli program?

– Lassan megkezdjük a téli alapozást, amely futásból, úszásból, kirándulásból, tornatermi edzésekbõl áll össze.

– További kilátások – remények, célok? Rendelkezésre áll-e minden eszköz a sikeres felkészüléshez?

– Hajóparkunk ötven százalékát továbbra is a nagy egyesületektõl kapott, leselejtezett hajók alkotják. A megnõtt létszám megkívánná a hajópark jelentõs fejlesztését. Ez azonban sok pénzbe kerülne. Az alap hajótípusokat, melyekben a gyerekek versenyeznek megpróbáljuk kigazdálkodni, a többi hajót pedig szponzorok segítségével szeretnénk biztosítani versenyzõinknek.

– Kik segítik munkájukat?

– Sokan dolgoznak a szakosztály elõrejutásáért, a jobb körülmények megteremtéséért. Ez egy igazi csapatmunka, ahol mindenkinek adott a helye.

A segítõk élén Hamar János szakosztályvezetõ áll. A támogatók általában a „Kajakkal az egészségért” Alapítvány zászlaja alatt teszik a dolgukat.

A szülõk, volt sportolók és más szimpatizánsok is sok segítséget nyújtanak munkánkhoz az anyaegyesület, a Gödi SE. vezetése mellett.

(BT)

Az évad utolsó versenye

Kajakosaink október 16-án, szombaton utaztak Tatára az évad utolsó versenyére, a Pannon Utánpótlás Kajak Kupára.

Fázósan húzták össze magukat reggel a gyülekezõnél a gyerekek, a szülõk pedig a jeget próbálták lekaparni az autókról. A Tatai-tó sima víztükörrel fogadta a kis csapatot, abban reménykedtünk, hogy a nap legalább a levegõt felmelegíti és a versenyzõk megússzák borulás nélkül a futamokat. Sok olyan gyermek is eljött, akik csak ezen a nyáron ismerték meg a kajakozás alapjait, ennek is volt köszönhetõ, hogy igen nagy szülõi tábor gyûlt össze a vízparton. A versenyt kis csúszással kezdték, ennek a gyerekek örültek a legjobban, hiszen az idõ is jobb lett, bár a szél feltámadt.

Ezt a kupát azért szeretik a szakosztályok, mert a kicsiknek is indítanak külön futamot, így tényleg azonos korúak mérhetik össze erejüket. Az utánpótlás – törpe és picur futamokban is biztató eredmények születtek.

A Törpe Futamban MK-ban, az 1990-ben és elõtte született gyerekek közül Havas Eszter és Demény Attila az elsõ helyen, Hamar Péter a második helyen, Slezsák István pedig a negyedik helyen végzett.

A Picur Futamban MK-ban, az 1989-ben született gyerekek közül Nagy Gergõ a második, Pélyi Dávid a hetedik, Gönczöl Viktor a tizennegyedik helyre futott be.

A Gyermek I. korcsoportban MK-ban Soós Tamás lett az elsõ, Papp Gábor a negyedik, Havas Attila a kilencedik, a lányoknál Bilkó Emese az elsõ, Németh Ildikó a második.

A Gyermek II. korcsoportban MK-ban Kemencei Viktor az elsõ, Demény Miklós a második, Kása Máté a negyedik, Maglódi Péter az ötödik, Nagy Péter pedig a tizenegyedik helyen, a lányoknál pedig Névery Dorottya a harmadik, Lukács Dóra a hetedik, Tarczi Zsófia pedig a nyolcadik helyen végzett.

A Kölyök III. korcsoportban MK-ban Sófalvi Sarolta a negyedik, Németh Anna az ötödik, Névery Orsolya pedig a hetedik helyen, a fiúknál Várnai Zoltán Soma az elsõ, Hamar Miklós a második, Kása Máté a tizenegyedik, Csehi Sándor a tizenkettedik, Gönczöl Gergely a tizenharmadik, Küri Attila pedig a tizenötödik helyen végzett.

A Kölyök IV. korcsoportban K-1-ben Németh Anna a második, Sófalvi Sarolta a harmadik, Kovács Eszter a negyedik, Névery Orsolya a hatodik, a fiúknál Várnai Zoltán Soma a második, Hamar Miklós a negyedik, Kása Máté a nyolcadik, Csehi Sándor a tizennegyedik, Gönczöl Gergely a tizenhatodik lett. A Serdülõ VI. korcsoportban Császár Zenóbia a harmadik, Orvos Dóra a negyedik helyen végzett. A hat csapat részvételével lebonyolított verseny nagyon jó hangulatban zajlott, a kicsik eredményei igen bíztatóak, reméljük, hogy a gyerekek és szülõk lelkesedése a hosszú és fárasztó téli alapozó edzések alatt is kitart és tavasszal legalább az idei évhez hasonló sikerekrõl tudunk majd beszámolni.

Ezúton is köszönjük a lap olvasóinak türelmét, szurkolását, hogy figyelemmel kísérték a kis csapat munkáját.

Hamarné Adri

Kerékpározz velünk!

Egy kicsit hûvös, de szép napos idõben gyülekeztünk a Piarista Szakmunkásképzõ Iskola udvarán október 17-én vasárnap délelõtt, hogy nyeregbe ülve megtegyük a Göd-Szõdliget-Göd közötti 15 km-es távot a kerékpárúton. A jelzõtáblák irányadásával ki gyorsabban, ki lassabban, de eljutott a szõdligeti fordulóig, majd vissza a gödi iskoláig. A suli diákjain, a gödi egyházközség ifjúsági ének- és zenekarának tagjain kívül négy család tette meg a kb. 1 órás utat két keréken. A Wiegner-villa elõtti udvaron komoly akadályokat legyõzve kellett végigmenni az ügyességi pályán; a lassúsági versenyben be lehetett mutatni, ki tud elõre haladni kerékpárján úgy, hogy közben nem rakhatja le a lábát a földre; a gyorsasági versenyben pedig egy jobb kanyaros emelkedõ szakaszt kellett a legrövidebb idõ alatt legyûrni. Az iskola I. A osztályos tanulója, Tóth Attila kiemelkedõen szerepelt: mindhárom számban fölényesen nyert és ezzel a Szt. Kristóf kerékpáros szaküzlet által felajánlott lámpakészletet nyerte el. A verseny után kint a szabadban megterítettük és családias hangulatban fogyasztottuk el az iskola élelmezésvezetõje, Rozsos Gábor által készített bográcsgulyást. Befejezésképpen a résztvevõk között sok ajándéktárgyat, fagyiutalványt sorsoltunk ki, külön díjként a gödi Pais családnak kovácsoltvas gyertyatartót adtunk át. A hagyományt valamikor meg kell alapozni, remélem az elsõ kerékpáros napot követi a második, a harmadik és egyre többen élvezzük az együttlét örömét, a közös élmények közösségteremtõ erejét. Reményt ad ehhez a szponzorok segítsége, akik nélkül nehéz lenne színvonalas, mindenki számára vonzó programot összeállítani.
Köszönöm nekik az önzetlenséget, a nagyvonalúságot!
Támogatóink voltak:

• Gödi Önkormányzat.
• Szt. Kristóf kerékpároszaküzlet,
• MI-LÁ, Betûbolt,
• Józsi cukrászda,
• Guszti zöldségbolt,
• Family,

• Horex.

Kép és szöveg: Wágner László