Gödi Körkép november 8.

Meghívó

Göd Város Önkormányzata, a római katolikus, református és evangélikus egyházak szeretettel meghívják 2000 november 25-én este 18 órakor az alsógödi római katolikus templomban rendezendõ jótékonysági hangversenyre.
Belépés díjtalan. Adományokat köszönettel elfogadunk a Huzella Tivadar Általános Iskola fûtésrendszerének felújítására.
A mûsoros esten fellép: Heisz Mercédesz és Molnár András operaénekesek, orgonán kísér Szotyori Nagy Gábor református tiszteletes és a Huzella Tivadar Általános Iskola diákjai.
A mûsorszámokat konferálja Vinczéné Schermann Erika tanárnõ.
Bevezetõt mond Horváth Ferenc a Huzella iskola igazgatója. Az esten részletek hangzanak el: J. S. Bach, Buxtehude, Bizet, Gounod, Liszt, Rossini, Saint-Säns, Suppé, Wolf Péter mûveibõl.
A gyerekek elõadásában: Ady Endre, Bartalis János, Dsida Jenõ, Dudás Kálmán, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Pilinszky János, Remenyik Sándor, Szabédi László és Szemlér Ferenc költeményei.
A rendezõség nevében: Dr. Faragó László önkormányzati képviselõ

Ülésezett a képviselõ-testület

Október 24-ére a korábbi gyakorlattól eltérõen szokatlanul kevés, mindössze 9 tárgyalandó kérdést tûzött napirendjére a képviselõ testület.
A szokásos polgármesteri bevezetõben Szegedi Sándor mindenek elõtt gratulált Zahorán Sándornak vitézi címéhez. A képviselõ '56-os tevékenysége elimeréséül nyert felvételt a rend tagjainak sorába.
Szegedi Sándor bejelentette, hogy Göd Város Polgárõrségének vezetésében változás történt. A jövõben Babus Gábor úr irányítja a helyi polgárõrök munkáját.
2000.július 1-tõl rendelet írja elõ az intézmények ünnepi fellobogózásának kötelezettségeit. Mint Szegedi Sándor elmondta, ennek október 24-i ellenõrzése során, komoly hiányosságokat talált a jegyzõ. Az ünnep kapcsán elhangzott, hogy az Október 23-i városi megemlékezésen a képviselõk jelentõs többsége részt vett, ám a kárpátaljai Jánosi község vezetõivel való találkozáson jóval kevesebben voltak. Ennek kapcsán megköszönte dr Faragó Lászlónak a jánosiak érdekében tett fáradozásait.
A polgármester úr koreai és török vendégek érkezését jelezte. A tárgyalások - mint mondta - a Samsung cég 200 millió dolláros gödi beruházásáról szólnak majd, mely megvalósulása esetén, több mint 1000 embernek adhat munkát.
Beszámolt egy 11 fõs gödi delegáció franciaországi útjáról is. Mint megtudtuk, polgármesterként elõször járt Marignane-ban, erõsítvén a testvérvárosi kapcsolatot. Ilyés Gizella, aki szintén tagja volt az egy hetes tartózkodáson lévõ küldöttségnek, a szeretetteljes fogadtatásról, a két ország közötti szemlélet és felfogásbeli különbségrõl beszélt, valamint arról, hogy Marignane vezetõsége felajánlotta segítségét a gödieknek. A látogatást november elején egy 4-6 fõs küldöttség viszonozza.
Az Adóiroda vezetõje, Marinkás Árpádné vette át a szót, aki Csernus Károly képviselõ kérésére a helyi építményadóból befolyt eddigi jövedékrõl számolt be. Megtudtuk, hogy bár az iroda a számítógépek hibája miatt két hónapos késéssel indult, kielégítõ ütemben halad ezen adónem kivetése, melybõl még 1000 tétel hiányzik. Eddig az Adóiroda munkatársai 18.900 e Ft építményadót vetettek ki, melyet a lakosság naprakészen fizet. Az érintettek 10 százaléka viszont ez ideig nem nyújtotta be adóbevallását. - Esetükben, a 100 ezer forintig is kiszabható mulasztási bírsággal él majd az Adóiroda - mondta Marinkás Árpádné.
Szabó Zoltán kérdésére az iroda vezetõje elmondta többek között, hogy iparûzési adó bevételként 91 millió forintot terveztek 2000-re. Az ebbõl az adónembõl származó kintlévõség a tavalyi hátralékkal együtt 101 millió Ft.
Ezt követõen dr Faragó László számolt be a Jánosi községbõl jött küldöttség látogatásáról. Megtudtuk, hogy a gödiek közadakozásának köszönhetõen összesen 871.197 Ft, 189 zsák ruhanemû, 3990 könyv, három olajkályha, két számítógép gyûlt össze, s ha sikerül a Huzella Tivadar Általános Iskola ebédlõbútorait újakra cserélni, a régit megkapják a Jánosiban lakó iskolások.
Újabb gyûjtési akciójáról is hírt adott Faragó doktor, amikor elmondta, hogy november 25-én jótékonysági hangversenyt szervez a Huzella iskola fûtésrendszerének felújítására.
A napirendi pontok tárgyalása, helyi rendeletek módosításával indult. Elsõként a közterületek használatáról szóló önkormányzati rendelet apró - az élet kívánta - technikai módosítására került sor. Másodikként a helyi kitüntetõ címekrõl szóló rendelet módosítását terjesztette elõ Szinay József jegyzõ. Kammerer Zoltán olimpiai bajnoki címe vetette fel egy új díj alapításának ötletét. Hosszas vita után, 9 igen, egy nem és 2 tartózkodás mellett a helyi kitüntetõ címeket a Pro Urbe díj alapításával egészítette ki a képviselõ-testület. A díj évente kerül átadásra, azon személyek részére, akik Göd városának fejlõdését segítették, hírnevét munkásságukkal öregbítették. (Az új díjban részesülõk személyérõl zárt ülésen döntöttek a gödi honatyák.)
Belsõellenõri jelentés szerepelt negyedik napirendi pontként a testület asztalán. Laczkó Jenõné a téma elõterjesztõje a Polgármesteri Hivatal kintlévõségeirõl elmondta, hogy bár az elsõ negyedévhez képest az ügyvédi és a Pénzügyi Osztály felszólításainak köszönhetõen jelentõsen javult a fizetési fegyelem, 1998-ból 9, '99-bõl pedig négy nagyobb összegû tartozás áll fenn.
A Közterület-felügyelet vezetõjének beszámolóját megelõzõen Szinay József jegyzõ elmondta, hogy õ irányítja a közterület felügyelõk munkáját. Véleménye szerint észrevehetõ a mûködésük, jelentõs eredményeket értek el. A három közterület felügyelõ besegít a Hivatal munkájába.
Szõke Mihály, a közterület felügyelõk vezetõje elmondta többek között, hogy felügyelik a rendet és a tisztaságot, és erõsítik a közbiztonságot is. 2000. február 1-én kezdték meg mûködésüket a Hivatal belsõ szervezeti egységeként. Feladatukat törvény adta lehetõségnél fogva hivatalos személyként látják el. Középiskolai végzettség, orvosi és pszichológiai vizsgálat bizonyította alkalmasság, valamint szakvizsga szükséges ahhoz, hogy valaki közterület felügyelõ legyen. Várják a lakosság jelzéseit, telefon hiányában egyelõre személyesen a Pesti út 81-ben az Egészségház tetõterében. Egy öreg Lada Niva, egy mobiltelefon és két, a felvétel idõpontját is rögzítõ fényképezõgép segíti munkájukat, melynek során a rendõrséggel és az ÁNTSZ tisztiorvosi szolgálatával is együttmûködve, szeptember 30-ig 573 esetben jártak el. Az eljárások nyomán született határozatok száma 117, a nyolc hónap alatt behajtott bírságok összege több mint 2 millió Ft. - Sajnos - mondta beszámolójában Szõke Mihály - a Település Gazdálkodási Iroda információi nem mindig naprakészek, a lakosság pedig bizalmatlan. Nem szívesen adják nevüket bejelentéseikhez.
Szegedi Sándor szörnyûnek nevezte a gödi állapotokat, és mint - nem elõször - mondta: ott van rend ahol fegyelem van. A türelmi idõ lejárt.
A közállapotok kapcsán Zahorán Sándor és Csernus károly az õszi lombégetésrõl és a füstrõl panaszkodtak, dr Faragó László pedig kérte, hogy Göd virágossá tételének költségeit tervezze be az önkormányzat a jövõ évi költségvetésbe.
Ezt követõen 13 egyhangú igen szavazattal a Tumor Alapítványnak nyújtott támogatást szavazta meg a testület.
Hetedik napirendi pontban a Huzella Tivadar Általános Iskola fûtésének és nyílászáróinak javítása került terítékre. Mint Szabó Zoltán elõterjesztésében elmondta, a képviselõ-testület garanciát vállalt az iskola ebédlõ bútorzatának kicserélésére, fedezetét a pénzmaradványokból biztosítva. A további sürgõs feladatok közül elsõséget kell élvezniük azoknak, amelyek a közvetlen balesetveszély elhárítása érdekében történnek. Ezért elengedhetetlen a balesetveszélyes nyílászárók rekonstrukciója. A PEB. elnöke kérte a fûtés korszerûsítés pontos költségvetésének elkészítését. 13 igen szavazattal határozat született, melynek értelmében a város képviselõ-testülete a Huzella iskola fûtésének javítására, a fûtõtestek kicserélésére, a nyílászárók rekonstrukciójára 2 millió Ft támogatást biztosít. A támogatás forrása az ingatlanértékesítésbõl befolyt bevételek. Salamon Tamás megjegyezte, hogy az összeg nem áll rendelkezésre. Faragó doktor ezt azzal egészítette, ki, hogy a gyerekek fáznak. Szegedi Sándor polgármester javasolta, hogy a fûtés korszerûsítést kezdjék meg.
Szinay József terjesztette elõ a Pázmány Péter úti temetõ megnyitásáról szóló napirendi pontot és felolvasta a temetõ újra megnyitásának ÁNTSZ által elõírt feltételeit:
Az OÉSZ-ben szereplõ védõtávolságokat biztosítani kell. Meg kell oldani a megfelelõ kapacitású parkolási lehetõséget, vízvételi helyet kell biztosítani és megfelelõ szemétgyûjtési lehetõséget. A temetõ látogatók számára legalább 1-1 fülkébõl álló nõi-férfi illemhelyet kell biztosítani. Urnás temetés esetén ravatalozó létesítésére nincs szükség. Hagyományos temetések esetén ravatalozó és a temetéseket végzõ személyzet számára legalább minimális igényeknek (hideg-meleg folyóvizes kézfertõtlenítési, eszköz- és szertárolási lehetõség) megfelelõ szociális helyiség létesítése szükséges. Hagyományos temetések esetén nincs lehetõség a település más helyén lévõ temetõ ravatalozójának használatához a 145/1999.(X.01.) Korm. rendelet 5§.szerint.
A fentieket figyelembe véve 12 igen egy tartózkodás mellett úgy döntött a testület, hogy 2001.december 31-ig ideiglenes - késõbb, ha a feltételek rendelkezésre állnak, végleges - jelleggel megnyitja az urnás temetések számára a Pázmány Péter úti temetõt.
Bátorfi József kérte, hogy a halott búcsúztatáshoz egy egyszerû, de szép, négy oszlopon lévõ tetõzettel ellátott, nyitott alkalmatosságot állítsanak fel a Pázmány utcai temetõben.
Zahorán Sándor elmondta, hogy tudomása szerint 68 rátemetésre alkalmas sír található az említett sírkertben. Markó József javasolta, hogy a nyilvántartásokat is átvizsgálva, készüljön felmérés a régóta meg nem váltott sírokról. Mint Bátorfi József megjegyezte, a halottak napja jó alkalom erre, hiszen az ilyenkor virág nélkül maradó elhagyatott, évek óta gondozatlan sír minden bizonnyal kikerül az újra megváltásra kerülõ sírok körébõl. Bátorfi József az új köztemetõ gépkocsi parkolójának szûkös voltát is szóvá tette.
Az Egyebekben Traupert Imréné kérésére Szegedi Sándor ígéretet tett a Habitat for Humanity Vác/Göd Szervezete részér történõ építési telkek biztosítására 2001-ben.
Ezt követõen a kábel-tv-rõl esett szó. Szegedi Sándor elmondta, hogy a Philip Kábel Kft közbeiktatásával az évek óta bizonytalan hozzáállású Vivendi kényszerhelyzetbe került, és hozzájárult alépítményei használatához. Lenkei Györgytõl megtudtuk, hogy küszöbön áll a Philip Kábellel történõ szerzõdéskötés, elkészült a kiépítés ütemterve és hamarosan megnyílik a kábel tv-vel foglalkozó ügyfélszolgálati iroda.
Szó került még többek között a Kálmán és az Áldás utca rendbetételének a Göd Közbiztonságáért és Fejlesztéséért Alapítványon keresztül történõ lebonyolításáról.
Ezt követõen a képviselõk zárt ülésen folytatták tanácskozásukat.
r.k. (Fotók: Vízió Stúdió)

Országos Lakossági Egészségfelmérés

Az Egészségügyi Minisztérium Egészségfejlesztési Kutatóintézete ez év õszén kérdõíves Országos Lakossági Egészségfelmérést végez.
A magyar lakosság kedvezõtlen egészségi állapota, amely többek között az országos szintû statisztikából is ismert, kiemelkedõen rossz halálozási mutatókban is tükrözõdik. Nemzetközi összehasonlítás szerint nálunk különösen magas arányban fordulnak elõ egyes olyan – például a szív-érrendszeri-, daganatos- és idegrendszeri – betegségek, amelyek igen jelentõs egyéni és társadalmi terheket okoznak országos és helyi szinten egyaránt.
Számos fejlett országban, mint például Finnországban, Hollandiában, Japánban és az USA-ban rendszeres egészségfelmérések szolgáltatnak adatokat a kormányok, egyéb központi államigazgatási szervek és a helyi önkormányzatok egészségpolitikai, ágazati döntéseihez is. A lakosság egészségi állapotában, az ellátási szükségletek terén bekövetkezõ változások nyomon követéséhez a népegészségügyi szempontból legjelentõsebb egészségügyi problémák, kockázati tényezõk és az egészségmagatartás rendszeres vizsgálata ugyancsak szükséges. Országos és helyi szintû egészségfejlesztési programok tervezéséhez és kivitelezéséhez, valamint eredményességük megítéléséhez is elengedhetetlen az ilyen adatok rendszeres gyûjtése. Hazánkban eddig a hasonló döntések gyakran a szükséges adatok hiányában, egyéb szempontok által vezérelve születtek. Az országos szinten megvalósítandó, a lakosság egészségét a remények szerint jelentõsen javító reformokhoz kívánunk adatokat biztosítani az Országos Lakossági Egészségfelméréssel. A felmérésben használandó kérdõív az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai és az eddigi hazai tapasztalatok alapján készült. A kérdõívfelvételt Intézetünk megbízásából a Magyar Gallup Intézet végzi. A felmérés során véletlenszerûen választott minta alapján összesen 7000 felnõtt korú lakost otthonában keresnek fel a kérdezõbiztosok az ország 450 településén.
Hazánkban a kérdõíves lakossági felmérések viszonylag csekély múltra tekintenek vissza, a tapasztalatok szerint a megkérdezettek egy része bizalmatlan irántuk. Kérjük a lakosságot, támogassa munkánkat a vizsgálatban való aktív együttmûködéssel. A kérdõív elsõdleges feldolgozása után az adatokat nyilvánosan hozzáférhetõvé kívánjuk tenni a szakemberek számára.
Együttmûködésüket elõre is köszönve, üdvözlettel:
Dr. Borsi József mb. fõigazgató, Egészségfejlesztési KutatóIntézet

Anyakönyvi hírek

2000. október hónapban
Gödön házasságot kötöttek:

Adorján Dénes Tibor – Pongrácz Zsuzsanna
Tóth Csaba – Nekli Krisztina
Török Miklós – Privári Ágnes
Kepler Csaba – Maiszburger Erzsébet
Sok boldogságot kívánunk!
2000. október hónapban

Gödön elhunyt:

Turi Istvánné 84 éves
Felföldi József 67 éves
Csoszánszki Ferenc 74 éves
Csiszár Gyuláné 71 éves
Major János 64 éves
Szeverényi Lászlóné 75 éves
Semega Miklósné 81 éves
Száki János 73 éves

Az elhunytak hozzátartozói
fogadják õszinte részvétünket!

Kábeltelevízió Ügyfélszolgálati Irodája

December elején nyílik a Kábeltelevízió Ügyfélszolgálati Irodája Gödön! Még az idén megkezdõdik a kiépítés! Bõvebbet a következõ számban olvashatnak, illetve 2000. 11. 15-én, 18 órakor a József Attila Mûvelõdési Házban, és 2000. 11. 22-én az Ady Klubban 18 órakor hallhatnak tájékoztatómon.
Lenkei György Ügyfélszolgálati Iroda Vezetõ

Megbocsátani az igazi gyõztesek tudnak

A nemzeti ünnepünk alkalmából rendezett ünnepségen október 23-án zsúfolásig megtelt a József Attila Mûvelõdési Ház. Miután Droppán Györgyi, a ház igazgatója üdvözölte az egybegyûlteket, felcsendült nemzeti imádságunk, a Himnusz.
Szegedi Sándor polgármester köszöntõjét - melyben úgy fogalmazott, hogy megbocsátani az igazi gyõztesek tudnak -, követõen Wittner Mária volt '56-os elítélt mondta el ünnepi beszédét.
Ahhoz, hogy a gyõztesek megbocsássanak, valakinek bocsánatot kell kérnie. – mondta, majd így folytatta:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Albert Canuus a „Hûségeskü” c. írása így szól: „A totalitárius rendszernek a restségnél és a feledékenységnél nincs jobb szövetségesük. Következésképpen jelszavaink magától értetõdõen ezek: emlékezés és lankadatlan kitartás!”
Emlékezés a 44 éve történtekre, emlékezés és emlékeztetés. Emlékezés a forradalom felemelõ pillanataira, amikor a Bem téren ezer torokból tört fel Petõfi Sándor esküje a „Talpra magyarból – Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.”
Emlékezzünk az események gyors kibontakozására, az egyetemi ifjúság 16 pontos követeléseire, mely ugyanazokkal a sorskérdésekkel foglalkozott – szabadság, demokrácia, önrendelkezés, – mint amelyekkel az 1848-as márciusi ifjak 12 pontja. Aztán kitört a forradalom és miénk lett az utca, már nem kért, de követelt a Nép. Emlékezzünk azokra a fiatalokra, akik egy szál puskával, molotov-koktélokkal szembeszálltak a világ legnagyobb hadseregével.
Folyik a vér a pesti utcákon és Budapest harcban áll a kegyetlenségérõl elhíresült megszállt hatalommal és hû kiszolgálóival. A magyar Nép számára gyûlöletessé vált Sztálin monumentális szobrát ledöntik. A magyar nemzeti lobogóból kivágják a hatalom címerét és azóta a lyukas zászló a forradalom szimbólumává válik.
Október 28-án gyõz a forradalom, az oroszok elhagyják Budapest területét. Temetjük a halottainkat parkokban és tereken. Budapest temetõvé válik. Égnek a mécsesek, a fájdalom és gyász hangjai borítják el az ideiglenes sírokat. Egy ország siratja hõs fiait. Kik voltak õk, a szinte még gyerekemberek, akiknek vérét az utca kövei itták fel?
Diákok, ipari tanulók és olyan munkásfiatalok, akik még alig hagyták el az iskolapadokat. Õk szálltak szembe a túlerõvel, õk építették a barikádokat. Róluk írta Tamássy Lajos híressé vált versében „folyik a vér a pesti utcákon”. Igen, az õ vérük volt, melynek minden cseppje drága lett számunkra.
November 4-én hajnalban hatalmas aknazáporral beindult a forradalom leverése. És jöttek, özönlött a lánctalpas halál, követve õket lakájaik, akik a tankok mögött bátorságra kapva hõsnek kiáltották ki magukat, miután vérbefojtották egy nemzet szabadságát. A megtorlás kegyetlenségét halottaink száma tükrözi. A vereségükben is gyõzelem volt, hisz õk többet tettek a kommunizmus jövõjének lerázásáért, mint a hadseregek és diplomaták. Általuk tudta meg a világ a kommunizmus brutális komiszságát. A koncepciós-pereket futószalagon gyártják KGB-s segédlettel, a forradalom hõseibõl „csõcselék, söpredék” lesz. Mûködésbe hozzák a „szocialista” halálgyárat, mindegy fiatal vagy öreg, csak teljenek meg a sírgödrök. Egy gödörbe 7-8, arccal lefelé, életében megalázva, holtában meggyalázva.
1989-ben nagy eufóriával újratemettünk a szocializmus omladozó bástyáit az arctalan, névtelen csontokkal támasztották alá. Visszanyúlva a hullagyártás idõszakába, elkezdték a mozaikjátékot. A névtelenek több-kevesebb sikerrel ismertté váltak. Elkezdõdött a kollektív emlékezés, mely mellett elsikkadt ’56 igazi célja. Az egész színjáték a mártírok újbóli meggyalázása volt. Háttérbe szorultak az elesett hõsök, a kivégzett mártírok és ma már csak azok emlékeznek igaz lélekkel rájuk, akik osztoztak sorsukban, akárcsak részben is.
Õk még emlékeznek az utolsó búcsúra, õk tudják, hogy nem ezt akartuk ’56-ban. Albert Canuus írásával kezdtem, vele szeretném befejezni, egyben mementóként szánva a jövõ fiataljainak.
„A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”
Befejezésül még egy gondolat, mely egyben intelme legyen minden magyar számára; soha ne feledjük, hogy adósok vagyunk a kiontott vérért.
Wittner Mária szavai után Szegedi Sándor polgármester Ambrus László özvegyének adta át a Göd Díszpolgára címet. A sajnos posztumusz elismerés a gödi melegvizû forrás …
Gödért Emlékérmet kapott ezen a napon Bátorfi József, a hat kötetes Gödi Almanach szerkesztéséért, valamint helytörténeti munkásságának elismeréséért. Megköszönve a kitüntetést "mindenki Dodi bácsija" Arany Jánost idézve: Több a hírnév, mint az érdem - szabadkozott, s elmondta, hogy az Almanachokat ötvenkilencen írták és öttagú szerkesztõbizottság segítségével állt össze. A város története, a település sokrétû lakosságának munkája. Az õ életüket tükrözi a hat kötet, melybõl az elsõ kiadása, az MDF helyi csoportjának volt köszönhetõ. Nélkülük, nemcsak harminc évig szunnyad íróasztal fiókban az összegyûjtött anyag. Az alkalomhoz kötve említette Bátorfi József, mennyire örül, hogy az Almanachon keresztül megismertethette a gödiekkel Iván Kovács Lászlónak, '56 gödi mártírjának tragikus sorsát.
A kitüntetéseket a Huzella Tivadar Általános Iskola diákjainak ünnepi mûsora követte, melyet Zachár Zsuzsa, Jánosiné Kovácsházi Beáta, Koréh Ferencné, és Bíróné Balla Krisztina tanítottak be. A Felsõgödi Munkásdalkör Erkel Ferenc, Bárdos Lajos és Verdi egy-egy alkotását szólaltatta meg Surán Sándor karnagy vezetésével. Az ünnepség a Szózattal zárult.

Ambrus László, Göd díszpolgára

Csupa nagybetûvel kellene írnunk a nevét, hiszen Ambrus László (1915-1988) a kor lehetõségei és korlátjai között megtalálta a megvalósítás útját, mégpedig teljesen önzetlenül, igazi lokálpatriótaként.
A Vízkutató és Mélyfúró Vállalat vízügyi fõmérnöke határozott, alkotó természetû, olyan ember volt, akit csak az alkotás vágya vezérelt élete során. Kitüntetéseit nemcsak hazai, de külföldi vízfakasztásaiért is kapta az aszállyal küzdõ országokban. Ha õ annak idején, 1983-ban nem menti át ide Gödre egy nagy valószínûséggel meddõnek bizonyuló fúrás költségkeretét, ma nincs termálvizünk. Azóta sok-sok ember számára nyújtott és nyújt ma is megélhetési lehetõséget a kút, amelynek fúrása az õ nevéhez fûzõdik. Neki csak azt a lelki örömöt jelentette, hogy elõbbre vitte Göd ügyét. Az üdülõkörzetek strandjainak kútjai közül egyedül a gödinek a vize kapott eddig elismert ásványvíz minõsítést. A kút vízhozama 500 l/ perc.
(Az összeállítás a Gödi Almanach 5. és 6. kötetében található Szász Ferenc: Néhány gondolat mielõtt elfelejtenénk!(251-254. old), és Bátorfi József: Ambrus László és az "Ambrus forrás" (264-265) címû írásokból készült.)
r.

Érted szól a harang,

mely emlékeztet, figyelmeztet és vígasztal

Megható esemény részesei lehettek, akik október 29-én délután, a ragyogó õszi napsütésben elsétáltak a Pázmány Péter úti temetõbe. Jöttek is a gödiek és vendégeik százával. Gyalog, kerékpárral, autóval. A megtisztult sírkert ünnepelt. Harangszentelés volt.

Miután Virágh Lászlóné köszöntötte az egybegyûlteket, és röviden beszámolt a temetõ takarításáról, és korábbi értékeinek visszaállításáról, Berta Sándor, a Városfejlesztõ és Szépítõ Egyesület elnöke mondott beszédet.

Tisztelt Egybegyûltek, Barátaim!

Radnóti Miklós versével szeretném kezdeni.
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,"

Második alkalommal gyûltünk itt össze. Elõször ez év augusztus 18-án a millenniumi ünnepen, mikor mécsest gyújtottunk a temetõben nyugvó elõdeink és az ismeretlen katonák sírjánál. Akkor, azon a gyönyörû szép augusztusi estén döntöttünk úgy, hogy folytatjuk a munkát. Megismételtük a kérésünket a temetõ megnyitásáról és következõ lépésként gyûjtést szerveztünk a harangláb és a harang visszaállítására. Azért a harangért és haranglábért gyûjtöttünk, amelyet elõdeink állítottak, de megsemmisült, köszönhetõen a bûnös rosszindulatnak és a vétkes hanyagságnak. Tervünket siker koronázta. Áll a vadonatúj harangláb és újra szól a harang. Az önkormányzat az októberi testületi ülésén elsöprõ többséggel megnyitotta a temetõt, és reméljük márciusra megteremtõdnek a hagyományos temetés feltételei. A temetõ tehát már ismét igazi temetõ és nem pusztuló sírkert többé.
Sokan és sokat tettek azért, hogy ez így legyen. Sokan a szabadidejüket áldozták fel, sokan pénzt áldoztak, abból a pénzbõl, aminek bizony máshol is helye lenne. Sokan sokféleképpen segítettek. Rosszindulattal, gyanakvással csak elvétve találkoztunk, jóindulattal annál gyakrabban.
Köszönöm mindazoknak, akik lehetõvé tették, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban itt állhassunk.
Köszönöm Polgármester Úrnak, hogy segítségünkre sietett és vállára vette a temetõ megnyitásával járó gondot.
Köszönöm képviselõinknek, hogy a testületi ülésen érezhettük, valóban képviselõink.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Azt hiszem, valamennyi jelenlévõ tudja, hogy ez korántsem volt mindig így. Egyesületünket az önkormányzat egy elhibázott döntésével szembeni elégedetlenség hozta létre. Érthetõ módon gyanakvással szemléltük az önkormányzat testületét. Érthetõ módon sokan gyanakvással fogadtak bennünket. Az elhibázott terv azonban már a múlté. Úgy vélem, elérkezett az idõ, hogy a gyanakvás is a múlté legyen.
Ezt az ünnepélyes pillanatot hadd ragadjam meg, hogy békejobbot kínáljak mindazoknak, akiket félreértettünk, akarva, vagy akaratlanul megbántottunk, és azoknak, akik félreértettek bennünket, akik akarva, vagy akaratlanul megbántottak minket. Vágjunk neki tiszta lappal a jövõnek. A tiszta lap azonban nem biankó csekk.
Azt nem ígérjük, hogy szó nélkül hagyjuk, amikor önös pénzügyi érdek a város érdeke és a törvényesség fölé akar emelkedni, amikor a város múltját nem ismerve, nem tisztelve átgázolnak rajta.
Létszámában egyre növekvõ Egyesületünk és pártoló tagságunk nem titkolt célja a civil kontrol erõsítése. A civil kontrol nem csak ellenõrzõsdibõl, kritizálgatásból áll, hanem tevékeny együttmûködést is jelent. A civil szervezeteknek és a szervezõdéseknek szerepet kell vállalniuk a város életében.
Ezúton kérek mindenkit, hogy kapcsolatai, lehetõsége és tehetsége szerint támogassa önkormányzatunkat, mert nincs könnyû helyzetben.
Úgy tûnik, ezen az úton el is indultunk. Mert ez a városi ünnep, olyan széleskörû összefogást példáz, amilyen régóta nem volt. Ahogy ebben a temetõben, a Pesti úti temetõ környékén lakók is saját erejükbõl láttak neki a takarításnak, rendbetételnek. Ök is éppen úgy a sajátjuknak érzik ezt a várost mint azok, akik ezért a temetõért tettek. Hasonlóan azokhoz, akik portájukat, utcájukat virágossá tették. Érezniük kell nincsenek egyedül.
Elõdeinkre gondolok, akik még a második világháború elõtt a Duna-part gyöngyszemévé tették mai városunkat, amely sajnos, több mint ötven év viszontagságai után elhanyagoltan, néhol kifejezetten megcsúfítottan áll. De ha mi, e város lakói úgy akarjuk, összefogással, saját erõnkbõl, kezünk munkájával újra visszaadhatjuk szépségét. Újra megnyithatjuk a bezárásukkal pusztulásra ítélt régi temetõinket. Helyreállíthatjuk az elhanyagolt Duna-partot, megvédhetjük természeti ritkaságnak számító számtalan forrását és növényzetét.
Nem Budapestet akarjuk majmolni a kibetonozott Duna-partjával, háztengerével. A Duna-parton nem kastélyokat akarunk látni, hanem sétányokat, parkokat, padokat, csónakházakat, sportra pihenésre kikapcsolódásra alkalmas helyeket. Azt akarjuk, hogy a Duna-part végig maradjon nyitott, legyen a tere a városi életnek. Ne várjunk ölbe tett kézzel. Tudjuk, hogy semmi nincs ingyen, és amit ingyen adnak azért máshol drágán megfizettetnek.
A város a miénk, csak mi tehetjük széppé és virágzóvá. Ha másra várunk, például azokra, akiknek sok pénzük van, azok biztos, hogy nem a mi kedvünk szerint fogják a pénzt költeni. Nem maradhatunk városunk iránt közömbösek, nem hagyhatjuk, hogy városunk fejlõdését önös érdek döntse el.
Nehéz idõ ez a kisemberek számára. Nem minden a pénz, és nem várhatunk addig, amíg majd kényelmesen futja mindenre. Számos olyam dolog van ami pénzzel nem fejezhetõ ki és számunkra fontos.
Nézzünk körül: neves és egyszerû emberek sírjai között állunk. Szeretnék megemlékezni valakirõl külön is. Méltó utóda városunk legújabb díszpolgárának. Ifjabb Ambrus Lászlóról beszélek, gyerekkori barátom volt, akit hosszú fájdalmas betegség gyötört, és betegségében sem feledkezett meg közösségünkrõl. Kegyetlenül bánt vele a sors, napokon múlott, hogy nem érte meg sem édesapja díszpolgárrá választását, sem azt, hogy ez a harang kísérje utolsó útjára. Egy volt közülünk. Szóljon érte is a harang.
John Donne gondolatával fejezem be:
"Senki sem külön sziget;
Minden ember egy rész a kontinensbõl,
a szárazföld egy darabja;
Ha egy göröngyöt mos el a tenger,
Európa lesz kevesebb,
Éppúgy mintha egy hegyfokot mosna el,
vagy barátaid házát, vagy a te birtokod;
Minden halállal én leszek kevesebb,
mert egy vagyok az emberiséggel;
Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
Érted szól!"

Szegedi Sándor polgármester volt a következõ szónok. Mint mondta, gazdagabbak lettünk egy új haranggal és haranglábbal, az összefogással, mely több évtizedes igény volt a város lakói részérõl, és gazdagabbak lettünk a közös munka élményével is.
Majd említést tett azokról az egykori gödi polgárokról, akiknek sírja a temetõtakarítás során került elõ, s akikre máig büszkék lehetünk. Szegedi Sándor ígérete szerint, minden igyekezetével azon lesz majd, hogy a közadakozásból vásárolt harang ne jusson elõdje sorsára. Beszélt többek között a városvezetés és a civil szervezetek összefogásáról. - A békejobbot elfogadjuk, bár haragról eddig sem lehetett szó - mondta.
Örömét fejezte ki, hiszen sikerült augusztus 18-i, éppen a Pázmány utcai temetõben tett ígéretét megtartani: a képviselõ-testület döntése értelmében, halottak napjára újra megnyílik a temetõ. A polgármester úr elmondta még, hogy a városvezetés, a ciklusból hátralévõ két év alatt mindent elkövet a település fejlõdése érdekében. Példaként az alsógödi Duna-parti sétány építését, és a Feneketlen-tó rendbetételét említette.
Befejezésül pedig így szólt: Ez a harang az egykor itt éltekért, a most itt élõkért, és a jövõ nemzedékért szóljon majd.

Mielõtt a harang megszólalt, Ország Tibor katolikus plébános, Kovács László evangélikus lelkész és Szotyori Nagy Gábor református lelkipásztor megáldották a harangot.
Hármójuk rövid prédikációjából álljanak itt az evangélikus lelkész szavai:

A temetõi harang hármas feladata: emlékeztet - azokra, akik elõttünk elmentek; figyelmeztet - arra, hogy nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendõt keressük; és vígasztal - hiszen arra mutat, hogy van folytatás.

A közös imát követõen Helmes Ferenc temetõgondnok szólaltatta meg a harangot, melynek csendülése sokunk szemébe könnyeket csalt. Elhittük, hogy a harang mindannyiunkért szólt és tudtuk, egy közösség összefogását zengte el.
A meghitt ünnepet a Gödi Kamarakórus énekesei tették még szebbé.
r. k.
(A fotókat a Gödi Hírforrás téritésmentesen bocsátotta rendelkezésünkre.)

A haranglábat Tervezte: Kovács Gyula
Készítették: Bíró Miklós, Balázs Sándor mesterek irányításával:
Csonka Ferenc, Stedra Péter, Kincses Marcell, Szegletes Miklós, Bodor Tamás, Klement József, Benlics Péter,, Zorkóczy Miklós, Szécsényi Károly, Gáspár László, Nagy Gábor, Makrai Péter, Szeles Gábor, Bori Sándor, Drajkó Gábor
a Piarista Szakmunkásképzõ Iskola diákjai.

A József Attila Mûvelõdési Ház program ajánlatából

Kiskézmûves foglalkozások 5 éves kortól, csütörtökönként 16–17 óráig.
Várjuk a személyesen jelentkezõket a Kosárfonó tanfolyamra.
A részvételi díj 8 alkalomra (szombatonként 9–14 óráig), anyagköltséggel együtt 10.000 Ft. (Részletfizetési kedvezmény!)
A résztvevõk a tanfolyamon megtanulják a marok kosár, a kenyeres kosár, a pogácsás kosár, a bevásárló kosár és a vesszõ koszorú elkészítését.
Játszóház
2000. november 25-én, szombaton 10 órától várjuk az érdeklõdõket. Termésképet készítünk. Gyûjts magadnak tobozt, gesztenyét, makkot vagy bármilyen termést.

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A József Attila Mûvelõdési Ház és a Városi Könyvtár a Millennium alkalmából pályázatot hirdet. A pályázat fõvédnöke: Ilyés Gizella alpolgármester. A pályázat idõtartama: A pályázat 10 fordulós, 2000. november 1-tõl 2001. augusztus 20-ig tart. A pályázat témája: Ezeréves államiságunk, történelmünk, kultúránk, magyarságunk.
A pályázatban részt vehetnek: Gödön élõ és tanuló diákok (óvodástól az egyetemistáig)
Témakörök:
1) Fotó: Gödrõl, gödiekrõl, Göddel kapcsolatos bármilyen eseményrõl, rendezvényrõl. A technika és a méret szabadon választott. (2000 január 1 – 2001 augusztus 20. között készült képeket várunk.)
2) Versírás: kötetlen
3) Prózaírás: kötetlen
4) Helytörténet:
a) Ebben a kategóriában városunkkal kapcsolatos történet, esemény, legenda stb... leírását várjuk. Keressetek meg idõsebb gödieket, és elmondásuk alapján írjátok le mindazt, ami érdekes lehet mások számára, illetve információval szolgál.
b) Gyûjtsetek korábbi gödi vonatkozású régi iratokat, dokumentumokat, újságcikkeket, igazolványokat, bizonyítványokat, fotókat stb...
5) Képzõmûvészet: Máshol még be nem mutatott alkotásokat várunk a képzõmûvészet bármely ágából. (kerámia, rajz, festmény, grafika, kisplasztika, makett, tûzzománc, fafaragás, szövés, kovácsmunka stb...)
Kategóriák Témakörök
Óvodás kötetlen
Általános iskolás alsó tagozat kötetlen
Általános iskolás felsõ tagozat, ì ezeréves
Középiskolás í államiságunk,
Egyetemi és fõiskolai hallgató ï történelmünk,
î kultúránk
A pályamûveket minden hónap 25.-éig kérjük leadni személyesen a Mûvelõdési Házba. A mûvek átvételekor a szükséges adatokról kísérõ lapot töltünk ki. Minden hónapban szakértõ zsûri véleménye alapján jutalmazzuk a beérkezõ pályázatokat, erre az alkalomra készült gödi pénzzel.
A díjazottak névsora a Gödi Körképben lesz olvasható. Ezt követõen a díjazottak a Mûvelõdési Házban vehetik át pénzjutalmukat.
A pályázat zárásaként kiállítást rendezünk. A díjazottak a 10 hónap során összegyûjtött pénzüket egy számukra rendezett vásáron költhetik el.
Ennek idõpontját minden érintettel közölni fogjuk. További információ kérhetõ a József Attila Mûvelõdési Házban. (2131 Göd, Pesti út 72. Telefon/fax.: 27/336-478)

UTAZÁS A VILÁG KÖRÜL - 2001

Fotópályázat turistáknak, utazóknak, fényképezõgép tulajdonosoknak

A Magyar Mûvelõdési Intézet negyedik alkalommal hirdeti meg országos fotópályázatát Utazás a világ körül címmel.
A pályázat célja, hogy az utazás közben szerzett vizuális élményeket minél többen megörökítsék és egy fotókiállítás keretében másoknak is bemutathassák. A nyilvános szerepléssel járó sikerélmény pedig ösztönözze a fényképezõgép tulajdonosokat arra, hogy a jövõben ne csak privát célra készítsenek utazásaikról emlékképeket, hanem a közönségnek is. Ez az út vezethet el a tudatos képalkotásig, amikor már nem a véletleneken múlik egy-egy jól sikerült felvétel. Exponálás elõtt tehát érdemes válaszolni arra, hogy mit, hogyan, mivel és miért örökítünk meg utazásunk során. Részvételi feltételek
l. A fotópályázaton bárki részt vehet életkortól, foglalkozástól és lakóhelytõl függetlenül. A rendezõk kifejezetten biztatják részvételre azokat a turistákat, akik egyéni vagy társas úton jártak a világ bármely országában, vagy éppen idehaza kirándultak, sokat fényképeztek, de még sohasem jutott eszükbe nyilvánosság elõtt szerepelni a családi albumokba szánt fényképekkel.
2. A pályázat témája kötetlen. Mûemlékfotók, portrék, eseményfotók, tájképek, természet- és állatfotók, városképek, stb. egyaránt beküldhetõk. A pályamûvek két kategóriában nevezhetõk: 1. kategória: Magyarországon készült felvételek; 2. kategória: határainkon kívül - bárhol a világban - készült fényképek.
3. Egy pályázó maximum 10 db fekete-fehér vagy színes papírképet küldhet be, a két kategória között bármilyen megosztásban.
4. A beküldött képek mérete 13x18 cm legyen. A fotókat semmilyen hordozó anyagra nem kell felragasztani!
5. A pályázatra csak olyan felvételeket nevezzenek a szerzõk, amelyek öt évnél nem régebben készültek és a korábbi Utazás a világ körül c. fotókiállításon még nem mutatták be õket.
6. Valamennyi fotó hátoldalán olvashatóan szerepeljen a - nevezési lappal egyezõen - a kép sorszáma, a szerzõ neve, postacíme, továbbá az ország, a város, vagy más pontosabban meghatározható földrajzi hely, ahol a kép készült. A rendezõk javaslata, hogy mindezeket az adatokat egy öntapadós etikettre írják rá, s csak ezután ragasszák fel a képek hátoldalára.
7. A pályázóknak nevezési lapot kell kitölteni, amelyet a szervezõk bocsátanak az érdeklõdõk rendelkezésére. A nevezési lapon szereplõ információk egyezzenek a fényképek hátoldalán olvasható felirattal.
8. A beküldött fotókat minden szerzõ visszakapja, a pályázati naptárban megjelölt idõpontig.
9. Díjazás: I. díj: 20.000 Ft; II. díj: 15.000 Ft; III. díj: 10.000 Ft; Különdíjak: 40 db mûvészi fotóalbum.
10. A pályázóknak nevezési díjat kell fizetni, amelynek összege: 600 Ft/fõ, attól függetlenül, hogy hány fényképet küldtek be. A nevezési díjakat a pályázattal és kiállítással kapcsolatos költségek fedezésére kívánják a szervezõk felhasználni (posta költség, keretezés, kiállítóhely bérlése, stb.)
11. Pályázati naptár:
- A fotók beküldésének - és a nevezési díj befizetésének - határideje: 2000. december 30.
- Zsûrizés: 2001. január 20-ig.
Értesítés a zsûrizés eredményérõl, a kiállítás helyszínérõl és megnyitójának idõpontjáról: 2001. március 1-ig.
- A kiállításra nem került fotók visszaküldésének határideje: 2001. április 30. - A fotókiállítás másodbemutatói szerte az országban: 2001. december 28-ig. - A kiállításon szerepelt mûvek visszaküldése: 2002. január 31.
A fotópályázattal kapcsolatban további információ kérhetõ a Magyar Mûvelõdési Intézet Vizuális és Elõadómûvészeti Fõosztályán Gyõri Lajostól. Postacím: 1011 Bp., Corvin tér 8. Tel./Fax: 201-5692.
Nevezési lap, befizetési csekk ugyanitt igényelhetõ és a pályamûveket is erre a címre kell beküldeni.
UTAZZON ÉS FÉNYKÉPEZZEN!
A jól sikerült felvételeit pedig küldje el a Magyar Mûvelõdési Intézet fotópályázatára!

MEGHÍVÓ kiállításra

A MÚZSA Mûvészeti Egyesület szeretettel meghívja Önt és kedves családját 2000. november 17-én 17 órakor a József Attila Mûvelõdési Házban (2131 Göd, Pesti út 72.) nyíló kiállítására.
A kiállítást megnyitja: Menyhárt László a Magyar Televízió fõmunkatársa, mûvészeti író.
Közremûködik: Gödi Zenebarátok Köre
A kiállítás támogatója: Göd Város Önkormányzata és a Váci Múzsa Egyesület
Az alkotások 2000. november 17-tõl december 6-ig hétköznap 10-18 óráig, szombaton 10-13 óráig tekinthetõk meg.

A Hagyományteremtõ Klub

A Hagyományteremtõ Klubnovember 25-én 15 órakor tartja legközelebbi – 5. évfolyam elsõ – összejövetelét az Ady Klubban. Elõadást tart Menyhárt László a Magyar Televízió fõmunkatársa Magyarország a keresztfán címmel.
Az érdeklõdõk hallhatnak Trianonról, a Gulágról, ’56-ról, a sorsunkról.
Elhangzanak majd Sajó Sándor, Arany János, Reményik Sándor és László Mária versei is.

Meghívó irodalmi estre

November 19-én, vasárnap 17 órakor a Göd Városi Könyvtár és a József Attila Mûvelõdési Ház vendége lesz

llyés Kinga elõadómûvész Erdélybõl.

Kétszer 50 perces irodalmi estjére minden érdeklõdõt nagy szeretettel várunk. Belépõdíj: 300 Ft.

Sydney-t felülmúlni nem lehet

Alighanem a Guinness rekordok könyvében lenne a helye Vitray Tamás nevének, hiszen idén nyáron - a téli ötkarikás játékokkal együtt - tizenkilencedik olimpiai közvetítését élvezhették a magyar tévénézõk. A hazai televíziózás városunkban élõ doyenjét többek között elsõ és legutóbbi olimpiájáról, a show business-szé vált sportról, Kammerer Zoli sikerérõl, valamint olimpiarendezési esélyeinkrõl kérdeztük.

- Úgynevezett tájékoztató kommentátorként még azon a Los Angelesben megrendezett olimpián is ott volt, amelyen a magyar sportolók, ismert okok miatt nem vehettek részt. A rend kedvéért mégis elõször az Ön számára elsõ, az 1960-as római olimpiáról essék szó.
- Kezdõk lévén a számunkra nagy kalandot jelentõ megmozdulásban, furcsa, kábult állapotban voltunk akkori fõnökömmel Radnai Jánossal együtt. Harmadik külföldi utam volt életemben, civilként pedig még csak át se léptem korábban az országhatárt.
Érdekes hatás érvényesült. Hogyha "csak" eljutok Rómába, mint turista, akkor felettébb izgatott lettem volna, ha "csak" ott vagyok egy olimpián, ugyancsak megõrültem volna az izgalomtól. A kettõ valahogy kioltotta egymást.
Egyébként a római volt az elsõ nemzetközileg közvetített olimpia. 1936-ban ugyan a németek, késõbb, '48-ban az angolok már kísérleteztek hazai televíziózással, de csak 1960-ban láthatta elõször külföld is az olimpiát. Örökre emlékezetes marad számomra az egyes egyedül közvetített 34 óra. A végére olyan túlfeszített idegállapotba kerültem, hogy komolyabb ok nélkül verekedni kezdtem egy étteremben. Én, aki azt megelõzõen a kezemet nem emeltem fel senkire.
Akkor még nem sejtettem, a római olimpia volt az utolsó, amelyik emlékeztetett a kezdeti újkori olimpiákra.
- Ugorjunk negyven évet, a XXVII. nyári játékok helyszínére, Sydneybe, melyet Antonio Samaranch minden idõk legjobb olimpiájának nevezett.
- S ez alighanem igaz. Egyedül az 1972-es müncheni olimpiát tudnám említeni, amelyik megközelíthette volna az ideit, ha nem fullad, terror okozta tragédiába.
Sydneyben minden szinte nyomasztóan tökéletesen, hibátlanul mûködött. Nemcsak a televíziós vonatkozása, de a versenyek lebonyolítása is. Egy kifejezetten erre a célra felépített, és bámulatra méltó technikával felszerelt kis város adott otthont 200 ország mintegy 300 televízió állomásának. A számos komputer bármelyikéhez ülve megtudhattam, hogy az adott pillanatban mi történik a versenyek helyszínén, melyek a legfrissebb eredmények, és mit lehet tudni az egyes versenyzõk életérõl, eredményeirõl, sportpályafutásáról. Én az olimpia idõtartama alatt úgyszólván végig - ötvenegynehány kilométerre Sydneytõl - Penrithben voltam, ahol az evezõs és a kajak-kenu versenyeket bonyolították. Ott ugyanígy rendelkezésre állt a futambeosztástól kezdve, minden szükséges információ.
A játékokra felépített vadonatúj létesítmények elképesztõk. Építettek például egy mesterséges hegyi patakkal, mûsziklákkal ellátott kajak szlalom pályát, ami világcsoda. Soha többé nem kell használniuk. Köré természetesen negyvenezer fõnyi közönség számára tribün is került. Épp úgy, mint az erre az alkalomra kiásott kajak-kenu pálya köré. És mindig minden helyszín zsúfolásig megtelt.
A több ezer önkéntes - jelentõs részben kedves idõs nénik és bácsik -, mindent elkövetett a zavartalan lebonyolítás érdekében. Négy évvel ezelõtt Atlantában az önkéntesek általában szörnyetegként viselkedtek. Viszszaélve pici hatalmukkal, udvariatlanul, fontoskodón kéjelegtek abban, hogy - a biztonsági ellenõrzések miatt - turkálnak a holmimban. Ugyanezt az eljárást mosolyogva, kellemesen végezték Sydneyben. Az ott élõ magyarok pedig tenyerükön hordtak bennünket.
Az egyébként végtelenül naiv ausztrálok nagyon büszkék voltak az olimpiára. Azt nem mondanám, hogy soviniszták, de aki ott nézte a közszolgálati televíziót, az kizárólag ausztrál sportolót láthatott. Fogalma sincs róla, hogy milyen volt az olimpia egészében. (Ugyanúgy, mint négy évvel ezelõtt Atlantában, s korábban Los Angelesben, ahol csak amerikai versenyzõket láthatott az ottani tévénézõ.)
- Az olimpikonjainkra hullott "aranyesõ" tolmácsolása Önnek jutott az idén, még akkor is, ha az úszást ez alkalommal elõször, nem Ön közvetítette. Sejtette, hogy a kajak-kenuban ennyi érem születik?
- Nem lehetett tudni. Ez a sors igazságszolgáltatása, amiért elvették a sportágamat.
- A gödi vizeken nevelkedett Kammerer Zolinak gyerekkori vágya teljesült: Vitray Tamás közvetítette két olimpiai aranyat is hozó gyõzelmét.
- A szakemberek véleménye szerint egészen különleges adottságokkal rendelkezõ, kitûnõ vezérevezõs. Õ adja a ritmust a hajónak.
Rémesen alakult az az utolsó nap, amikor Storcz Botonddal nyertek. Elõzõ nap nyert a férfi négyes, ami duplán számít, mert a németek ellen gyõzni, hatalmas telesítmény. Mindenki felsóhajtott. Már azt is lehetett tudni, hogy az esélyesek döntõbe kerültek. És akkor ott, ahol végig, az evezés, és a kajak-kenu versenyek alatt is álomszerû idõjárás volt, jött az az átkozott szél. Minden remény irreálisnak tûnt, és nem lehetett tudni, hogy egyáltalán lebonyolítják-e a versenyt. Mígnem délután háromkor elkezdték a futamokat olyan pocsék idõjárási viszonyok között, amilyenek reggel 9-kor is rendelkezésre álltak. A kényszerû várakozástól az egész nap furcsán alakult. Három órára már a versenyzõk is kimerültek, volt, aki visszament aludni, Kõbán Ritát úgy ébresztették fel, nem tudott bemelegíteni. Megcserélték a sorrendet. Egész más értéke lett ilyen körülmények között a gyõzelemnek. Drámaian indult. A két legnagyobb esélyes kikapott. Kõbán Rita hatodik lett, amire végképp nem számított senki, és utána a legjobb, Vereckei sem nyert. Következett harmadik számként Kolonits, aki az utolsó pillanatban került a válogatottba. És akkor ez a gyerek megszólaltatta a Himnuszt! Onnan már mindegy volt, ki nyer. Eufórikus állapotba kerültem, mert megvolt a két arany. A hiedelemmel ellentétben kettõnél többet olimpián sose nyertek a magyar kajak-kenusok. A világbajnokság az, ahol sok érmet szereznek. Ott ugyanis 24 szám van, itt meg csak 14. Kolonits után már abszolút nyeregben voltunk. Akkor jött a két fiú, Kammerer és Storcz 500 méteren. Bár alkalmi együttes voltak, a hajójuk nagyon ment. Már a futamba is elsõ helyen kerültek be. Hallatlan jó versenyzéssel, nagy fölénnyel nyertek.
- Ki tudná megmondani, a több mint négy évtized alatt hány olimpiai, világ és Európa-bajnok dobogóra kerülését közvetítette. Hivatásos sportrajongónak nevezi magát egyik könyve címében, és ebben az alkotásában árulja el, hogy családjában senki nem sportolt.
Ön sem.
- Valóban. Amit én egyáltalán gyerekként sportoltam, az jelentéktelen. Egyesületben pingpongoztam nagyon rövid ideig. Lehet, hogy tehetségem sem volt, ezt nem tudom megítélni, de nem szerettem a szervezett formákat. Nem tudtam beilleszkedni, és nem szívesen adtam magam edzõkézre. Ezzel szemben már alsós gimnazistaként mániásan részt vettem minden sporteseményen. Reggel 6-kor képes voltam kimenni a városligeti mûjégpályára, mert akkor tartották a gyorskorcsolya versenyeket. A focimeccsekre Apám vitt ki az Elektromos pályára a Latorca utcába, és amikor a Vasas az NB I-be került 1942-ben, akkor ott játszotta a mecscseit. Mániásan szerettem a sportot.
- Akkor még aligha sejthette, hogy ez lesz a kenyere.
- A televízió közvetítéseket megelõzõen a Rádió angol szekciójában dolgoztam. Ott is én voltam a sportrovatért felelõs, sõt angolul közvetítettem futballmeccset is rövidhullámon.
Kamera elé véletlenül kerültem. 1958 augusztusában amerikai atléták jártak Budapesten. Radnai János, aki akkor egy személyben jelentette a televízió sportrovatát, elõször Szepesi Györgyöt kérte fel interjú készítésére velük. Szepesi nem vállalta, mert nem tudott angolul. Viszont azt ajánlotta neki, hogy hívja fel a Rádió angol szekcióját, ott van két riporter, egy Herskovics nevû, meg egy Vitray nevû. Herskovics jobban tud angolul - mondta, - Vitray meg jobb riporter. Amikor Radnai telefonált, én vettem fel a kagylót. Ha akkor Herskovics veszi fel, ma õt kérdezi.
- Mi szükséges ahhoz, hogy valaki ezt a szakmát hozzáértéssel mûvelje?
- Nem sok. Azt hiszem, van egy tévhit, amelyik a sportnak adja ebben a primátust, tehát azt mondja, hogy elõször is a sporthoz kell konyítani. Én viszont azt mondom, - lehet ez némi elfogultság is részemrõl -, hogy elsõsorban a mesterséget kell tudni. Magyarán szólva azt, hogy mi van a fejedben, amivel azt, amit a nézõ ugyanúgy lát, mint te, ki tudod egészíteni.
Tulajdonképpen az egészhez kell egy bizonyos fokú intelligencia. Ha valaki megtalálja azt a módot, ahogy a látottakat ki tudja egészíteni információval, adatokkal és valami olyan szubjektívummal, amire a nézõ azt mondja, aha tényleg - akkor érti a dolgát. Ehhez nem kell futballozni, asztaliteniszezni, úszni vagy kajakozni elsõ osztályú szinten.
- Mindaz, amit a tudósító elmond, az a fejében van?
- Nem, azt valaha, az idõk hajnalán meg kellett szerezni. Emlékszem Rómában mit talpaltam, hogy információkhoz jussak, megtudjam ki kicsoda egyáltalán. És ez nyelvtudás nélkül nem nagyon ment. Akkortájt igen erõs hátrányt jelentett, hogy egyetlen szót nem tudok oroszul. Olaszul tudtam, indulás elõtt egy évig tanultuk a nyelvet, mint ahogy
Mexikó elõtt spanyolul. De nekem az orosz kommentátortól kellett volna megtudnom a szovjet versenyzõk adatait. Sydneyben viszont, ahogy említettem a számítógépbõl minden adat rendelkezésre állt. Egyetlen feladatom volt, hogy szelektáljak, mennyit akarok elmondani, elkerülendõ a másik szörnyûséget, amikor a nézõre zúdul az információ áradat, ami gátolhatja a verseny élvezetét.
- Szóba került München. Az 1972-ben bekövetkezett tragikus eseményt követõen a biztonsági intézkedések olimpiáról olimpiára szigorodtak?
- Münchenben éppen az volt a csodálatos, hogy a németek olyan olimpiát akartak rendezni, ahol a résztvevõk egy nagy baráti összejövetel szereplõi. Például az újságírók - így én is - bent laktunk az olimpiai faluban, mint a "nagycsalád" tagjai. Nem voltak kapuõrök, tehát abszolút laza volt. A müncheni terrorcselekményt követõen négy évvel késõbb, Montreal nagyon kellemetlen olimpia helyszíne lett. Ott még a félelembõl eredõ szigorú ellenõrzések lépten-nyomon fájdalmasan érintették az embereket. Utána Moszkvában nem volt gond, mert ott – némi túlzással – még a verebek is titkos rendõrök voltak. Los Angelesben pedig az ismert politikai okok miatt hiányzott a fél világ, tehát nem nagyon volt izgalmas. Szöulban komoly biztonsági intézkedéseket alkalmaztak. Ahogy múlnak az évek, nem azt mondom, hogy gyengül, hanem rutinná válik a biztonsági intézkedések betartása. Mindenki belátja, hogy szükség van rá, nem háborodik fel, és hogyha úgy csinálják az ellenõrzéseket, mint most az ausztrálok, akkor nem is zavaró.
- A televízióban látottak alapján dollár milliárdokba kerülhettek az idei nyári játékok. Ki állja az egyes olimpiák rendezési költségeit?
- Az ötkarikás játékokat ma már a televíziós közvetítés jogdíja tartja el. A rendezõ ország kapja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól ennek a bejövõ jogdíjnak a jelentõs hányadát, és ebbõl megrendezi az olimpiát. A maradék a NOB kasszájába kerül.
Az olimpián szigorúan kötött a reklám. Négy, öt fõszponzoron kívül más nem rúghat labdába. Atlantában például, mindenütt az egyik cola cég élvezte a privilégiumot.
A sokmillió dolláros közvetítési jogon kívül, az egyes országok televíziós társaságai a mûhold segítségével mûködõ hangvonalaktól az irodában lévõ utolsó székig mindenért komoly összegeket fizetnek.
- Az üzlet, mint olyan, mennyire zavarja az olimpia szellemét?
- Az újkori olimpia, amikor még mi sem éltünk, valóban egy nagy nemzetközi sporteseménynek számított. Az eredményekrõl a világ másnap vagy harmadnap az újságokból értesült és ezzel a dolog el volt intézve. A jelenlévõ sportemberek számára élményt jelentett, és amikor hazatértek, talán még ünnepelték is õket. Ma ez abszolút big business. Attól pedig, hogy a televízió elviszi a világon mindenhová: show lett. Akkor nagy a nézettség, ha a teljesítmények szuperek, a teljesítmények akkor szuperek, hogyha meg nem engedett szereket is lehet használni titokban - vagy lebuksz, vagy nem. Attól, hogy a sport ilyen méltatlanul túlburjánzó szerepet kap a népszórakoztatásban, a szponzorok az élsportoló teljesítményét dollármilliókban mérik. Sportágak - például az öttusa, vagy a vívás - elsorvadnak, mert nem mutatnak jól a képernyõn. Egyszóval átalakult az egész. Az olimpia ma már nem a nagyszerû fiatal sportemberek baráti találkozója, hanem egy õrületes nagy show és üzlet.
- A megkérdezettek 19 százaléka úgy gondolja, van esélyünk, hogy 2012-ben rendezõi legyünk a hatalmas show-business-nek. Hogyan vélekedik errõl?
- Teljesen mindegy, mert ha azt mondanám, hogy legyen, akkor se lesz. Körülbelül annyi az esélyünk, mint nekem játékosként az NBA-ben, az amerikai profi kosárlabda ligában. A kimeríthetetlen erõforrásokkal bíró Ausztráliának sem volt egyszerû, de mi a nyugdíjasoktól, vagy az egészségügytõl vonjuk el a hatalmas létesítmények költségeit? Ha egyetlen fillért kell emiatt elvenni fontosabb helyrõl, - márpedig majdnem mindenhonnan mindent el kellene venni -, akkor sem szabad belevágni. Kis ország soha többé nem tud olimpiát rendezni. Európában a németek, és - csak úgy, a gloire, a dicsõség miatt - a franciák lennének rá képesek. Athénért is aggódom. Sydney-t felülmúlni nem lehet és bármilyen szép is Görögország, bármilyen sok nagyon gazdag ember nyúl majd a zsebébe, a szellemiség hiányozni fog.
- Ott lesz a 2004-es olimpián Athénben, vagy életében elõször fotelbõl nézi?
- Nem kívánkozom. Lehet, hogy majd akkor, abban az évben nagyon ácsingózom, de most úgy érzem nem. Addigra hetvenedik életévemen túl, nincs szándékomban semmilyen rekordot megdönteni, bár nem sok ember van a földkerekségen, aki tizenkilenc olimpiáról közvetített. Nem vágyom a huszadikra, mert amikor már sportemberektõl vért és vizeletet kell venni, hogy megnézd, tisztességesen versenyezett-e, vagy sem, az nem az én sportvilágom, nem az én olimpiám.
R. K.

Erõsödõ szálak

Október 23-án vendégek érkeztek városunkba. A kárpátaljai Jánosi község polgármestere, Barta Márta, iskolaigazgatója, Szergej Szemjonov és felesége, az iskola igazgatóhelyettese, Popovics Ida, valamint Egresi plébános úr látogattak el hozzánk. A több száz kilométert utazó kis küldöttség jövetelének célja kettõs volt. Egyrészt megköszönték a dr Faragó László agilis munkája nyomán összegyûlt adományokat, másrészt önkormányzatunk képviselõivel kívántak megismerkedni abban a reményben, hogy Jánosi és Göd, testvér-települési kapcsolatra lépnek egymással.
Az ismerkedés színhelyéül a Polgármesteri Hivatal nagyterme szolgált, ahol szerény vendéglátás mellett találkoztak a vendégek, Szegedi Sándor polgármesterrel, Ilyés Gizella alpolgármester asszonnyal, Szinay József jegyzõvel, önkormányzatunk képviselõivel, Országh Tibor plébános úrral és a gödi iskolák vezetõivel. A formális bemutatkozás és köszöntõk után Szegedi Sándor átadta Barta Máriának azokat a dokumentumokat, amelyek az adományok szállításához szükségesek. Jánosi község polgármesternõje megköszönte a gödiek segítségét, és mint mondta, a több mint 800 ezer forintos pénzadományból az iskola tetõjavításán kívül a fûtés rekonstrukcióját is meg tudták kezdeni. Jánosi lakói számítanak Göd támogatására.
Dr. Faragó László, rövid visszatekintõjében az 1999-ben Jánosiból jött 38 gyerek gödi tartózkodására emlékezett. Mint mondta, a családjánál elhelyezett egyik kislány inspirálta õt arra, hogy a színmagyarok lakta kárpátaljai község gondjain enyhítsen. Így állt az élére az önzetlenül adakozó gödieknek és reméli, hogy a két település közötti kapcsolat gyümölcsözõ lesz, s eredményeként az iskolák is kapcsolatra lépnek egymással, táborokat szerveznek, Göd és Jánosi vezetõi pedig erõsítik a szálakat.
Ennek egyik elsõ lépéseként a vendégek is részt vettek az '56-os forradalom emlékére rendezett városi ünnepségen.
r.

ÖNZETLENÜL

A Magyar Vöröskereszt gödi szervezetének aktivistái havonta egyszer, szerdánként találkoznak a mûvelõdési házban. Lassan két éve klub formában mûködik a mintegy hetven aktivistát számláló csoport. 1972 óta Frey Lászlóné, Gizike nemcsak titkára, de lelke mozgatórugója is a társaságnak. Közel három évtizedes munkásságát májusban, a Magyar Vöröskereszt X. Kongresszusán kitüntetéssel ismerte el a mozgalom vezetõsége. Mint mondja, mindig is tevékeny alkat volt, szereti az idõs embereket, és a velük való törõdés kitölti az életét. Jó tudni, hogy számítanak rá, igénybe veszik segítségét s mindezért nagyon sok köszönetet, jóindulatot, hálát kapott cserébe. Férje mindig megértõ támogatással viszonyult ehhez a nem kis energiát igénylõ munkához, a tagság többsége pedig hívószavára önzetlenül együttmûködött vele.
A dr Valentini János elnökletével mûködõ helyi Vöröskereszt aktivistái elsõsorban a kötelezõ tüdõszûrések és a véradás lebonyolításában segítik az egészségügy munkáját. Ezen kívül, jó kapcsolatot fenntartva az Öregek Napközi Otthonával, a beteglátogatásba is besegítenek. Ha az élet úgy hozza, gyûjtést szerveznek a rászorulók, vagy mint idén tavasszal is tették, az árvízkárosultak javára. Egy Tisza menti kis település óvónõje kért segítséget, amikor az árvíz okozta pusztulás mellé, tetõzve a bajt, az óvodájukat is kirabolták. Takarókat, törölközõket, ruhanemût gyûjtött számukra a gödi Vöröskereszt.
A kis alapszervezet a csekély tagdíjakból, az önkormányzat támogatásából, adományokból és rendezvényeik hozadékából mûködik. Legutóbb október 14-én rendeztek jótékonysági bált a Huzella iskola ebédlõjében. A jól sikerült összejövetel 65 ezer forintnyi bevételébõl november 29-én megrendezik az évek óta hagyománnyá vált mûsorral és szerény megvendégeléssel egybekötött Idõsek Napját, színházba, kirándulni mennek és segítik a rászorulókat.
Frey Lászlóné egyetlen bánata, hogy az alapszervezet tagságának átlag életkora 60 év. - Sajnos kevés fiatalt tudhatunk maguk között, talán, mert nem olyan szellemben nõttek fel mint mi, vagy eszükbe sem jut, hogy õk is lesznek egyszer idõsek.
r.

Horn Gyula Gödön

Nagy érdeklõdés mellett zajlott Horn Gyula, volt miniszterelnök látogatása október 27-én, a József Attila Mûvelõdési Házban. Félidõben vagyunk. Két évvel a választások elõtt elindult a kampány. Nem véletlenül hívta az MSZP helyi szervezete Gödre Horn Gyulát, a párt egykori elnökét, az elõzõ kormány elsõ emberét. És õ sem véletlenül fogadta el a meghívást. Már most gondoskodni kell a leendõ szavazatokról. Könyvének dedikálása után tájékoztatta a hallgatóságot pártja politikájáról (egyidejûleg nem igazán politikus hangnemben elmarasztalva a jelenlegi kormányt), majd válaszolt a közönség kérdéseire.

Gondolatok és szorongások

Gondolatok és szorongások a „Szülõk Iskolája” indulása elõtt...

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Szimlerné Medveczky Andreának, aki megálmodta és az általa sikeresen megírt pályázattal megteremtette a valós feltételeit az érdeklõdõ szülõk és a szakemberek találkozásának
Mindezek után sem hagyta sorsára ezt a kurzust, hanem megújult erõvel a helyi és országos szakmai tekintélyeket – Brósz Tünde, Honti Mária, dr. Vekerdi Tamás – hívott „tanári karnak”.
Szóval itt indult a mi emberi szorongásunk, hisz az elsõ hét alkalommal az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy mi lehetünk a házigazdák.
Közös gondolkodásra, tapasztalatcserére hívjuk a szülõtársakat és örömmel elvárjuk a nagyszülõket is!
Napjainkban elõtérbe került a fogyasztói társadalom és nyomában többek között megjelent az
– emberi kapcsolatok szétzilálódása
– az önpusztító pótcselekvések
– a sokasodó neurózisok és pszichoszomatikus betegségek
– a deviáns magatartásformák (drog, alkohol, beilleszkedési zavarok, TV, számítógép függõség, a nagy bevásárlóközpontok fokozott látogatása során kialakult úgynevezett „centerezés”)
Házaspári, élettársi kapcsolat nyomán kialakított magatartási és érzelmi reagálási formák meghatározzák az emberek és a közösségek sorsát.
Életszeretõ ember nem nõhet fel testi-lelki károsodás nélkül, ha nincs számára testközelben megfelelõ anyai – apai modell, akit tisztelni, szeretni lehet. Fontos, hogy ráérezhessenek egymás vágyaira, igényeire, hogy biztonságot jelentõ légkörben, optimális esetben családi otthonban növekedjenek. Különösen hangsúlyos ez a válások magas számának a tükrében.
Az egészség, az önbizalom, az empátia mint ÉRTÉK õszinte, valóságos igényeket figyelembe vevõ meleg érzelmi kapcsolatokból fakadhat.
A társadalomban megváltoztak a férfi és a nõi szerepek, de a régi minta és az ezáltal meghatározott nevelési elvek még ma is gyakran érvényesülnek és befolyásolják a mindennapjainkat. Egy egyszerû példával élve: miért nem tudják gyakran õszintén kifejezni az érzésüket a férfiak? Gyermekkorukban azt tanulták, egy kisfiú, egy férfi nem sír...
A sok új ismeret, az ellentmondásos információk, a nagycsaládok együttélésének megszûnésével a hiányzó többirányú hagyományok sok bizonytalanságot okoznak a gyerekek nevelésében.
Mit tehetünk, hogy gyerekünk észrevegye önmaga jelentõségét és mások tiszteletben tartását? Úgy gondoljuk, bátorságot kell gyûjtenünk, hogy végiggondoljuk legelejétõl a gyerekünk fejlõdését. Amennyiben az óvódás, iskolás korban gondok vannak, akkor annak a gyökerei, elõjelei valahol korábban kezdõdtek. Ha tudunk, ha merünk így gondolkodni, sokkal hamarabb sikerül a korrekció, hisz megértjük, hol tértünk le az útról. Természetes, hogy nem vagyunk tökéletesek, de meg kell õrizni nyitottságunkat a változásokra, mely hozzásegít ahhoz, hogy megtaláljuk a saját utunkat.
Az elsõ alkalmakkor, általános, minden korosztálynál megjelenõ alapkérdésekrõl: az érintésrõl, a kompetenciáról, a napirendrõl és a stresszhelyzetekben használható megküzdõ stratégiákról gondolkozzunk közösen! A kurzusok idõtartama alatt a gyerekek számára játszóházat biztosítunk.
Szeretettel hívunk, várunk minden érdeklõdõt, érdeklõdõ családot.
Kovács Judit Dr. Németh Tünde
(Kovács Judit mint védõnõ, mentálhigiénés szakember és gyakorló, 3 gyerekes édesanya, dr. Németh Tünde gyermekgyógyász, pszichoterapeuta fõorvos, mint gyakorló szülõ és a Szent Rókus Kórház Pszichoszomatikus szakrendelésnek a vezetõje, valamint a Családbarát Program és a speciális várandós gondozás – a Szülõi Hivatásra felkészítõ kurzus egyik vezetõje.)

Köszönetnyilvánítás

A Szülõk Iskolája második találkozása november 18-án, szombaton lesz! Témák: Magzati kor. Érintés a mindennapokban, haptonómia. Magzati emlékek: gyermekrajzok.

A Gyermekjóléti és Családsegítõ Szolgálat új épületének átalakításában és berendezésében nyújtott segítségéért köszönetet szeretnék mondani Traupert Imrének, Kolozsi Mártonnak, Szabó Zoltánnak, Babosné Mohácsi Ágnesnek és Prohászka Anikónak. Az õ segítségükkel szebb és otthonosabb környezetben tudjuk fogadni ügyfeleinket. Köszönöm. Szimlerné Medveczky Andrea

Segíts, ha tudsz!
Ha valakinek nélkülözhetõ spanyol-magyar-spanyol szótára van, kérjük jelentkezzen a szolgálatnál a 337-417-es telefonszámon. Köszönjük.

Kertbarátok szüreti bálja

Az idei hosszú szárazság az egész mezõgazdaságra súlyos következményekkel járt, egyedül a szõlõtermelést nem érintette, hisz idén több évtizedes rekordot döntõ, kitûnõ minõségû terméssel büszkélkedhettek a kertészek és szõlészek. Így aztán szakmailag is megokolt derûvel mehettek el a gödi kertbarátok tagjai – október 28-án – hagyományos szüreti báljukra.
A Mûvelõdési Ház termében mintegy 80 gödi kertbarát és hozzátartozó jelent meg. A kéttagú zenekar népszerû melodikus, fõleg lábbizsergetõ keringõvel csalta táncba a vendégeket.
A batyusbálba szorgos háziasszonyok hozták el ízletes portékáikat, a férjek saját termelésû (netán vásárolt) boraikat kínálták. A tarka vendégségben minden korosztály képviselõit, így sok fiatalt is lehetett látni. Este 9 óra felé a Polgármesteri Hivatal részérõl Ilyés Gizella alpolgármester jelent meg. A Kör elnöke, az örökké agilis Fekete Jutka a rá jellemzõ kedvességgel fürgén mozgott a vendégek között, jó háziasszonyként mindenre figyelt és mindenkihez volt egy kedves szava, még a tombolajegyek szétosztása közepette is.
A szüreti bálnak csak egyetlen „kelléke”, a zamatos szõlõfürtök látványa hiányzott, de ez nem szervezési hiányosságból, legkevésbé szõlõhiányból fakadt, hanem az újonnan tapétázott falak megkímélése érdekében. De a szõlõfürtök látványának hiánya ellenére az igazi szüreti báli hangulatban szórakoztak, mulattak a vendégek, s köszöntek el a gyönyörû, napfényes hosszú õsztõl.
Dr. Kölcsei Tamás

Lehet, hogy sok bába közt elvész a …

Kossuth tér – 2000.
Elõzõ számunkban örömmel olvastam dr. Faragó László képviselõ úr kezdeményezését a virágos Göd megvalósítására. Bizony nagyon szép lenne, hiszen ahogy egyszer az Ilka csárda tulajdonosa helyesen megállapította: a városunkat kettészelõ kettes út a névjegyünk. Az átutazó úgy minõsíti településünket, ahogy az autóból látja. (A gyalogosan és kerékpáron közlekedõk elé táruló látványról ne is beszéljünk.). Nos, van mit javítanunk névjegyünkön.
A virágok ültetését megelõzõen, vagy azzal párhuzamosan a szeméttel kellene megküzdenünk. Nem tudom tovább magamban tartani néhány kétségbeejtõen szemetes hely megjelölését: alsógödi ABC és környéke, beleértve a Volánbusz megállót is. Kossuth-tér. Bech Ö. Fülöp tér. És sorolhatnám. Máig nem tudom kinek a dolga ezek rendben tartása.
Örömmel hallgattam végig az október 24-i képviselõ-testületi ülésen a Közterület-felügyelet vezetõjének beszámolóját. Hivatalos személyek, intézkednek, bírságolnak, rendet tartanak. Környezetvédelmi felügyelõ is mûködik a Polgármesteri Hivatalban. Létezik továbbá a TESZ és Településgazdálkodási Iroda. De ki felel a tisztaságért?
A nyár végén, az Pesti út mentén és köztereinken elhelyezett szeméttárolók láttán magánnyomozásba kezdtem. Én naiv lélek azt hittem, a közterület felügyelõk dolga ezeknek a szemeteseknek az ürítése. Megtudtam, hogy nem. Újabb telefon után a környezetvédelmi felügyelõ is felvilágosított, hogy neki sem feladata a púpozásig megrakott szeméttárolókból a szemét elvitelérõl gondoskodni. Logikusnak tûnt, hogy talán a TESZ, amelyik a háztartási szemét elszállításáról gondoskodik, esetleg felvállalhatná ezt is. Túl egyszerû lenne. Hosszas nyomozás után megtudtam, hogy a Településgazdálkodási Iroda szerzõdést kötött - nem kis összegért - egy céggel, amelynek feladata többek között a város területén elhelyezett szemetes edények rendszeres ürítése. Vagy az ürítések száma ritka, vagy kicsik az edények, mert a lakosság, miután nem fér több a tárolóba, logikusan, a szemetes mellé helyezi a szemetet. (Az egész kezd a néhány évvel ezelõtti Párizs utcáira hasonlítani, amikor óvintézkedésbõl, félve a terroristák robbantásaitól, lelakatolták az utcai szemeteseket. Kisebb hegyekben állt a hulladék a tövükben.)
A Kossuth-tér. Elhanyagolt, ápolatlan szemetes. Nem baj, hamarosan jótékonyan betakarja majd a hó és egy kettõre itt lesz március 15-e. Akkorra mindig akad egy nem tudni hány ezer forintért szerzõdtetett újabb brigád, amelyik rendet tesz amíg elhangzik a Kossuth Lajos kalapjára … és elhelyezzük a kegyelet koszorúit dicsõ õseink emlékére. Aztán kezdõdik minden elölrõl.
Arról már nem is szólok, hogy egyes üzletek, ház tulajdonosok sem tudnak maguk elõtt rendet tartani.
Európai mivoltunkat hangoztatóknak üzenem, a köztisztaságot illetõen még mindig balkániak állapotaink.
Ráksi Katalin

Legalább egy köszönetet...

Negyven éve látogatjuk rendszeresen az alsógödi régi (ma gödi Pázmány P. utcai) temetõt. Szeretteink, barátaink és közeli ismerõseink nyugszanak ott, nem is kis számban. Még olyan elhunytak sírjánál is elhelyezünk rendszeresen gyertyát és néhány szál virágot, akiknek ma már nincsenek rokonaik – nemcsak a városban, de talán az életben sem. Szomorúan láttuk éveken keresztül a temetõ egyre elhanyagoltabb állapotát. Próbáltuk ugyan a sírok környékén kiirtani valamennyi gazt és gyomot, igazán nem sok sikerrel.
Aztán hírt kaptunk arról is, hogy a gödi önkormányzat a temetõ felszámolását tervezi, már gondolkoztunk is azon, hogy mit tudunk az ottnyugvók emlékének megõrzése érdekében tenni.
Aztán... Aztán egyszer csak ellenkezõ irányba kezdtek fordulni a dolgok. A háborúk hõsi halottainak állított emlékmû már reményt adott arra, hogy talán mégiscsak fennmarad ez a sokunk számára oly sokat jelentõ sírkert. Aztán értesültünk arról is, hogy közremûködõket kérnek fel segíteni. Ebben a munkában én a korom és egészségi állapotom miatt nem tudtam részt venni.
Meghatott, amikor legutóbb a szépen rendbetett temetõben megláttuk, hogy a bejárat közelében nyugvó két ismeretlen magyar katona sírkövet kapott, és a keresztre helyezett nemzeti színû szalag külön meghatott bennünket. Most, amikor a harang felszentelésére is sor került és megnyugtató érzéssel kereshetjük fel szeretteink és barátaink nyughelyét ebben a temetõben is, úgy érezzük, a Gödi Városfejlesztõ és Szépítõ Egyesület, és az ott tevékenykedõ polgártársaink legalább egy köszönetet mindannyiunktól megérdemelnek.
Dr. Gabányi József és családja

Két észrevétel – átutazóban

Neves vendég érkezett hozzám, egy utazási magazin fõszerkesztõje. Az illetõ Horányba akart komppal átmenni, s a kompállomáson találkoztunk. Mint idegenforgalmi szakember, rögtön jogos szemrehányással illetett engem (minket). Arról panaszkodott, hogy Dunakeszi felõl autójával közeledve nem talált a Pesti úton semmi jelzést, hogy hol kellett volna az átkelõhajóhoz lekanyarodni, s sok megkérdezett sem tudott neki választ adni. Hüledezett, hogy egy ilyen frekventált, fõvárosközeli városban ilyen jelzésre nem futja (bezzeg Dunakeszin a jelzés nem hiányzott, noha ott nemcsak személy, de gépkocsiszállítás is van). Visszatérve Horányból a Pesti úton (Alkotmány utca sarkánál lévõ) valóban igen jó hírû fagyizóba tértünk be pár sütemény és kávé reményében. A sütemények ízében nem kellett csalódni, csak azon hüledezett világjárt barátom, hogy kávét nem árusítanak ezen az illusztris helyen. Magyarázta nekem (pedig ezt a tulajdonosnak kellett volna elmondania), hogy idegenforgalmi helyeken, cukrászdákban, mindenütt lehet kávét kapni. Egyszerû esetben eldobható mûanyagpoharakat és termoszban való „kávétárolást lehetne alkalmazni, s a kávéért a cukrászda tulajdonosa annyit kérhetne, amennyit akarna” (idézet bezárva).
Nem tisztem a barátom által városunkban eltöltött félóra alatt elhangzott két kritika jogosságának elbírálása. Minden esetre elgondolkoztatott.
Dr. Kölcsei Tamás

Kutyabajok

Október 19-én a felsõgödi Sellõ utcában 12 és 13 óra között indultam megsétáltatni kutyámat a Határ út túloldalán lévõ rétre. Elõttünk messzebb láttam két fekete kutyát szabadon, ezért a pórázt rövidre fogtam és a tempót is viszszavettem, gondoltam, mire odaérünk, a gazdájuk majd csak elviszi õket. Úgy is volt, befordultak a Sellõ utcát keresztezõ Hunyadi utcába, ugyanis ott laknak. Már közel jártunk a Hunyadi utcához, amikor a két – ha kutyaismeretem jó – Snaucer kifutott a keresztezõdésbe, egy pillanatra megtorpantak és nekünkrontottak. Az volt a szerencsém, hogy engem figyelmen kívül hagyva a kutyámnak estek. Az egyik elõl a nyakszirtjét, a másik hátul a farkát tépte. A kutyám védelmében magam is a földre kerültem, a mobilom is, azóta sem mûködik. Mire a kutyámat el tudtam engedni a fojtóláncról, addigra már összeharapdálták alaposan. Az egyik még akkor is támadott, amikor már az enyém futott. Az elsõ dolgom az volt, megkeressem és hazavigyem. Miután a kutyámat otthon biztonságban tudtam, és telefonáltam az állatorvosnak, visszamentem a támadó kutyák gazdájához, aki amikor látta közeledésemet, bement a házba. Csengetésemre kijött, én felkértem, hogy tegye meg a javaslatát az ügy rendezésére. Válasza röviden annyi volt, hogy milyen ügyrõl van szó? Az együttmûködésre, hibájának elismerésére a legkisebb hajlandóságot sem mutatta. Védekezésének gerince az volt, hogy kutyái még soha, és különben is õ ott sem volt, nem láthatta mi történt. Ez igen súlyos gondatlanság! Az eset szemtanúi a tõlük néhány méterre dolgozó építõmunkások voltak. Szerintük is soha nem a kutya a hibás, mindig a kutyatartó. Egyetértek. Az állatorvos ellátta, varrta a sebeket, melyek még sokáig láthatóak lesznek. Kedves Hunyadi u. 14-ben lakó kutyatulajdonos. Én ezután is ezen az útvonalon viszem a kutyámat a rétre, csak ettõl kezdve sokkal jobban vigyázok, és ha legközelebb szót váltunk, elnézést fogok kérni az eset miatt Ön helyett.
Kedves kutyatulajdonosok! Nem tréfa dolog kutyát póráz nélkül utcára vinni, a megtörtént esetet illik becsülettel vállalni és rendezni. A KUTYA KISZÁMÍTHATATLAN:
Matúr Lajos Sellõ u. 19.

Olvasói levél

a Gödi Körkép elõzõ számában megjelent
„Nyílt levél az Önkormányzathoz és Göd Polgáraihoz”,
valamint Dr. Faragó László képviselõ Úr gondolataihoz

A város virágokkal való szépítésének módjait keresve, a múlt év õszén, nagyságrendileg nagyjából azonos területû településeket kerestem fel, ahol hagyományai vannak az adott település, virágokkal való díszítésével. Így jutottam el Balatonföldvár, Balatonfüred, Balatonlelle polgármestereihez, illetve a nevezett települések parkjai és virágosítás programjainak felelõs személyeihez. Mindenütt készséggel, segítõkészen fogadtak. Rengeteg hasznos információt szereztem. Hogy megkönnyítsem a gödi virágosítási program kibontakozását és a képviselõ-testület ez irányú esetleges döntését, mindhárom Balaton-parti településrõl lekértem a zöldterületek, ezen belül a virágok és gondozásuk éves költségvetését. Mindezeket a Gödöt átszelõ 2-es fõút csupasz villanyoszlopaira, komplett kivitelezés keretében történõ futómuskátli kihelyezésére és gondozására szóló árajánlatot is mellékeltem, melyet a polgármester úr titkárságán adtam le múlt év december elején. Most, egy év elmúltával megállapíthatom, hogy hiába utaztam közel ezer kilométert, s fecséreltem el temérdek idõt, ahhoz, hogy felelõsséggel vállalhassak egy ilyen nagyszerû feladatot, a beadványomat még válaszra sem méltatták. (Ám a polgármester úr, a vizividámparkkal kapcsolatos lakossági fórumon, érvei megerõsítéséhez, a balatonfüredi zöldterülettel kapcsolatos költségvetési összegeket hozta fel.)
Felkutattam és megszereztem a villanyoszlopok ilyen irányú használatának jogdíjáért felelõs ESMA Kft. hozzájárulását is, mely szintén a polgármester úr birtokában van.
Gyakorlatilag minden adat és engedély a képviselõ-testület rendelkezésére áll. Árajánlatom önköltségi áron történõ megvalósítást tartalmaz, éppúgy, mint az utcanévtáblák legyártása és felszerelése. Vállalkozóként az üzleti haszon elhagyásával, gödi polgárként, szívesen tennék a város szebbé válásáért, a mindnyájunkat érintõ jó közérzet elõsegítéséért. Az eltelt idõ alatt megalakult a Gödi Városszépítõ Egyesület, mely segíthet egy ilyen program kibontakozásában. Bízom benne, hogy a fõút mintájára, utcák kívánnak majdan csatlakozni. Az ügyben érintett minden érdekeltnek és résztvevõnek kívánok kitartást és sok sikert.
Pordányi László

Egy veszélyes átkelõhely

A Templom utcát a Mûvelõdési Házzal összekötõ zebrán igyekeztem harmadmagammal áthaladni a minap. Bíztatónak tûnt a helyzetkép: sem északi, sem déli irányból nem látszott közeledõ gépjármû. Ám az Alagút utcából hirtelen kiperdült egy Budapest felé tartó autó. Hirtelen fékezett, de a kocsi eleje koccant egy mellettem haladó férfi kerékpárjának sárhányójával. Az illetõ megtántorodott és átbukott kézenvezetett jármûve túlsó felére... Szerencsére nem esett nagyobb baja. Föl is bírt állni, s kissé bicegve továbbhaladt.
Rosszabbul is végzõdhetett volna az eset, hiszen nem egy halálos gázolás történt – évekkel ezelõtt – éppen azon a helyen. Azóta csak nõtt a veszélylehetõség, bõvült a gépkocsiforgalom. Többször veszélytelennek tûnik a zebrán való átkelés, azonban akár a közeli Templom utcából, akár a Szabadságharcosok útja felõl, akár az Alagút utcából könnyen ott teremhet egy – a sebességét hirtelen felpörgetõ – jármû.
Egyik legfontosabb gyalogos áthaladó sáv ez városunkban. A vasúton túl lakók egy része, kisdiákok, postára, mûvelõdési házba igyekvõk százai fordulnak meg itt naponta. A stresszhatások, valamint a kiszámíthatatlan súlyos balesetek elkerülése végett, nagyon hiányzik ide egy gombnyomással mûködtethetõ jelzõlámpa. Mint ahogy nagyon hiányzik egy a postához vezetõ sármentes járda, s az épület elõtti göröngyös parkolóhely rendbetétele is. Helyhatósági választások elõtt – de azóta is – számos ígéret hangzott el a feltárt panasz orvoslására... Most már mindenképpen a gyors cselekvésen lenne a sor! Mohácsi Lajosné

LABDARÚGÁS

16. forduló. 2000. 11. 11. Felnõtt: 13 óra Ifjúsági: 11 óra Göd SE – Ráckeve
17. forduló. 2000. 11. 19. Felnõtt 13 óra Ifjúsági: 11 óra Veresegyház – Göd SE

KOSÁRLABDA

2000. 11. 11. Szombat Felnõtt: 18 óra Junior: 15.30 óra Baja – Göd
2000. 11. 19. Vasárnap Felnõtt: 17 óra Junior: 14.30 óra Göd – Kanizsa
2000. 11. 29. Szerda Felnõtt: 18 óra Junior: 15.30 óra Dombovár – Göd

Asztalitenisz

Kemence – Göd 13:5 A hazaiak nagyon örültek a gyõzelemnek, hiszen az elmúlt évek vereségeiért sikerült revansot adni a gödieknek. A mi csapatunk kezd összeállni, egyre javuló játékkal, lesznek még szebb eredmények is. Csapatunk közül ifj. Gulyás Miklós játékát kell kiemelni, aki 3 egyéni és egy páros mérkõzéssel négy gyõzelmet ért el. Nagy László egy gyõzelemmel és a páros mérkõzés társaként alakította ki a végeredményt. (Gulyás)

SAKK

III. Iván Kovács László Emlékverseny végeredménye
A verseny gyõztese: Fekete József GÖDI SE
Mesterjelöltek: 1. Fekete József GÖDI SE, 2. Répási Zoltán Tököli SE, 3. Tóth Máté Gödöllõi EAC
I. osztályúak: 1. Somodi Balázs Gödöllõi EAC, 2. Bajnóczi Péter Gödöllõi EAC, 3. Török Sándor Gödöllõi EAC.
II. osztályúak: 1. ifj. Répási Zoltán Tököli KSK, 2. dr. Farkas József Gödöllõi EAC, 3. Botka József Gödöllõi EAC.
III. osztályúak: 1. Szalai Gergõ Szigetmonostor, 2. Szekeres Róbert Gödöllõi EAC, 3. Reznák Attila Gödöllõi EAC.
IV. osztályúak: 1. Takács Pál Gödöllõi EAC.
Rajt engedélyesek: 1. Romhányi Botond Gödöllõi EAC, 2. Dér Ágoston Váci SC, 3. Romhányi Viktor Gödöllõi EAC.
Csapatverseny gyõztese: Gödöllõi EAC
Legjobb serdülõ: ifj. Répási Zoltán
Ifjúsági: Somodi Balázs
60 éves: Dr. Farkas József
Budapesti: Balog Márton Áron
GÖDI SE: Fekete József
Az egyéni és csapatgyõztes emlékserleget kapott. Minõsítési osztályonként az 1-3. helyezettek érmet kaptak. Ezek kívül még különdíjak is kiosztásra kerültek a legjobb kategóriák szerint. A 9 fordulós svájci rendszerû versenyen 26-an vettek részt, ebbõl 15-en Gödöllõrõl.

Október 28-án rendezte a Pest megyei Sakk Szövetség a XXII. Általános Iskolai egyéni és csapat verseny 3 fordulóját Gödöllõn az Erkel Ferenc Általános Iskolában, ahol serdülõ sakkozóink közül a 3-4. osztályosok között Erdélyi Kristóf 2,5, Nagy Rita 1, az 5-6. osztályosok között Kádár Tamás egy pontot szerzett.
Antal György Bálint

KÉZILABDA

Hazai gyõzelem, idegenbeli vereség = 50%
Az FTC II. ellen csapatunk a következõ összeállításban kezdett. Juhász, Szénási, Ráczné, Füsi, Papp, Török, Némethné. Cserék: Halmi, Mohácsi, Nagy, Papp A, Farkas, Trammer, Balázsovits.
A Fradis fiatalok ránk ijesztettek, eredménytelen támadásainkból gyors lerohanással már 5:1-re vezettek a 6. percben, amit a 19. percben sikerült behozni, ekkor 9:9 volt az állás. A félidõt 4 gólos vezetéssel zártuk. A második félidõ elején és a 22. percben, sõt a 28. percben is megközelített az ellenfél 2 gólra, de végül 30:27-re sikerült gyõzni.
A mezõny legjobbja a kapus Juhász Zsuzsa volt, továbbá Török (10 gól) Papp Csilla (5), Némethné (5), Ráczné (6) teljesítménye emelhetõ ki. Bíztató volt beállításunk Füsi Katalin teljesítménye is, aki 4 gólt szerzett.

Bõcs – Göd 23:20 (12:8)

Összeállítás: Juhász, Némethné, Ráczné, Papp, Nagy, Török, Szénási.
Cserék: Balázsovits, Halmi, Papp A, Mohácsi, Füsi, Lovászi, Trammer.
Góllövõk: Ráczné (6), Némethné (5), Balázsovits (4), Papp-Török (2-2), Szénási (1).
Minõsíthetetlenül gyenge játékvezetés mellett, amikor az ellenfelet 1-2 gólra megközelítettük, a "játékvezetõk" rendszeresen bennünket sújtottak rossz ítéleteikkel. Sajnos Török Ágnes rendkívül pontatlanul, és elõkészítetlenül lõtt, nagy hibaszázalékkal, és "helyettese" Birkás Anikó sérülése miatt nem játszhatott.
Jó teljesítményt nyújtott: Trammer, Némethné, Ráczné.
Serdülõ csapatunk 2 pontos elõnnyel õszi bajnokként indul a tavaszi folytatásban, utolsó meccsen is diadalmaskodtak.
A játékosok: Szajbert Dóra, Farkas Fruzsina kapusok. Mezõnyjátékosok: Fodor Kinga, Nyers Betti, Raczki Emese, Kádár Benigka, Csimbora Bianca, Simon Andrea, Schrick Anikó, Gruber Dalma, Macsu Erzsébet, Halmi Viktória, Gacsai Kata, Tomecskó Nóra, Jónás Zsófia, Schnemann Éva. Az elsõ 3 mérkõzésen játszott Bagócsi Barbara, és 44 góllal járult a sikerhez, utána az FTC csapatába igazolt.
Bagócsi Sándor

Kajakos hírek

Kajakosaink ebben az évben kitolták a versenyszezont október elejéig. Eddig az utolsó versenyek egyike volt a Göd Kupa, csak az idõsebb gyerekek vettek részt a szeptember végi, október eleji megmérettetéseken, de idén még ezekre is nagy számú csapat utazott.
Velencén került sor 2000. szeptember 23-án és 24-én a Dunai István keretfeltöltõ és emlékversenyre. A hidegre való tekintettel a két napon induló gyerekeknek már faházat vettünk ki, mert a sátorban igen friss volt a levegõ.
Ezen a versenyen a gyerekek a várakozásnak megfelelõen jól szerepeltek és a szülõk és ismerõsök sem rettentek meg a reggeli hûvös idõtõl.
Eredményeink:
Nagy Gergely I. hely 2000 m MK-1 I. korcsoport
Várnai Zoltán Soma I. hely 2000 m K-1 IV. korcsoport
Hamar Miklós I. hely 500 m K-1 IV. korcsoport
Soós Tamás I. hely 2000 m MK-1 II. korcsoport
Kemencei Viktor I. hely 2000 m MK-1 III. korcsoport
Hamar Miklós II. hely 2000 m K-1 IV. korcsoport
Sófalvi Sarolta – Cseh Orsolya II. hely 1000 m IV. korcsoport
Tarczi Zsófia – Lukács Dóra III. hely 2000 m K-2 III. korcsoport
Sófalvi Sarolta III. hely 2000 m K-1 IV. korcsoport
Pélyi Dávid III. hely 2000 m MK-1 I. korcsoport
Maglódi Péter IV. hely 2000 m MK-1 III. korcsoport
Kása Máté IV. hely 2000 m K-1 III. korcsoport
Nagy Árpád IV. hely 500 m K-1 senior
Kulifai Tamás IV. hely 2000 m MK-1 I. korcsoport
Cseh Orsolya IV. hely 2000 m K-1 IV. korcsoport
Németh Anna V. hely 500 m K-1 IV. korcsoport
Demény Miklós VI. hely 2000 m MK-1 III. korcsoport
Egy korcsoporttal feljebb lettek benevezve, illetve a párosok egyik tagja fiatalabb korcsoportba tartozó:
Kemencei Viktor-Maglódi Péter VI. hely 500 m K-2 IV. korcsoport
Névery Orsolya-Németh Ildikó IV. hely 1000 m K-2 IV. korcsoport
Kása Máté-Demény Miklós IV. hely 500 m K-2 IV. korcsoport
Várnai Zoltán Soma – Molnár Péter III. hely 500 m V. korcsoport
Névery Dorottya-Németh Anna V. hely K-2 IV. korcsoport
A csapat tagjai voltak még: Orvos Gábor, Bilkó Emese, Forró Bianka, Havas Eszter, Szenes Ancsa, Hamar Péter, Grósz Vilmos, Demény Attila, Slezsák István.
Szeptember végén rendezték meg az Újpesti Öbölben az Évadzáró Maratont.
Eredmények:
MK-1 2000 m I. évfolyam I. hely Nagy Gergely; II. Kulifai Tamás;
VI. Pélyi Dávid
MK-1 2000 m II. évfolyam I. hely Soós Tamás
MK-1 2000 m III. évfolyam I. Demény Miklós
K-1 15 km III. évfolyam Kása Máté
K-1 15 km V. évfolyam III. Várnai Zoltán Soma
(egy korcsoporttal feljebb indult!)
K-1 15 km IV. évfolyam III. Sófalvi Sarolta

Ezen a hétvégén egy kisebb csapat Horvátországba utazott, az Isztriai félszigeten fekvõ Vrsar nevû tengerparti városba, ahol 3 ország versenyzõi mérték össze tudásukat.
Az elõzetes tájékoztató alapján csak K1-es és K2-es futamokat hirdettek, ezért sem vállalkoztak nagyobb számban az útra. Bár az idõ nem kedvezett, a versenyen is trópusi esõ esett, mégis jól éreztük magunkat. A tenger 22 fokos volt és gyönyörûen tiszta. A versenyre október 1-én vasárnap került sor, ahol a K-1 összevont II-III korcsoportban Kemencei Viktor az elsõ, Maglódi Péter pedig a második helyen végzett. Hamar Miklós K-1 összevont IV-V korcsoportban az elsõ helyen végzett.
Az olimpikonok sikereihez méltón szerepeltek a gyerekek, itt is megmutatkozott a magyar kajakos sport nemzetközi szinten is kiemelkedõ színvonala. A verseny után megismerkedhettünk a helyi ízekkel, bár a gyerekek az este készült melegszendvicsnek jobban örültek. A verseny mellett jutott idõ a tengeri fürdõzésre és kirándulásra is, ellátogattunk Pulába, Rovinjba, megnéztük a Limski-fjordot és Vrsar városát is. Maglódi Peti és Viktor életében elõször voltak tengerparton, így különösen élvezték az utat. A résztvevõk a költségeiket saját maguk állták, ezért is volt csak ilyen kis számú a csapat, de reméljük, hogy jövõre többen tudunk eleget tenni a kedves meghívásnak.
Hamarné Adri